Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

az ostromlókat. A dolgot megtudva Auersperg, a megszállás vezetője, összevont egynéhány német és magyar csapatot Gyulát kiragadta a váradiak elől, és a foglyokat elvezetve Várad ostromához kezdett. A császár ösztönzi Haiislert is, ennek az ostromnak a vezetőjét, több csapatot küldve ide, hogy minél gyorsabban vívják meg Váradot. Ezért Haiisler máshonnan hozatott ide hatalmas faltörő ágyúkat, szüntelen csattogással és dörgéssel rontja a várost, miután áttörték a falakat 1692. június 5-én betörést határoz el, az ellenálláshoz egyenlőtlen erejű törökök önként megadást ajánlanak fel, miután megegyeztek a sértetlenségben, majdnem két évszázad után az első püspökével az Űr dicséretét énekelve, az ostromlott várat elfoglalták. XIII. § Ezután a Rákóczi polgárháborúnak támadtak csapásai, a harmadik és a negyedik évben, és még tovább csak erősödtek, a magyarok állandó rajtaütéseikkel zavarták Váradot. Azután a védett hely sebesen elhajtott jószágai is azt mutatták, hogy ellenségük, akit a követő katonák gyakran fél mérföldre kergettek. A rácok vagy a könnyű fegyverzetű trákok a várat az ellenségtől megvédelmezték. XIV. § Miután a csapások elcsendesedtek, a szabadságot visszaállították, a várost ismét el kezdték újjáépíteni. Kellemes helyen fekszik, majdnem az egész megye közepén. Keleten egyenes domboldalakon különböző benyúló erdőkre pillant, amelyeknek másokkal együtt elsősorban a fürdők szolgálnak díszül, a várostól félezer lépésre keletre és délre elhelyezkedve, majd észak felé szőlőtermő dombok emelkednek, a szőlőskertek és az ezeket átvágó patakok ékes, kellemes változatosságával, melyeket a Sebes-Körös választ el a dombok között közepén sietve a városhoz. De főképpen azok a szőlőskertek futnak le ide, amelyek váradi használatban és művelésben vannak. Az úthoz, amely a püspöki földet elválasztja a váraditól tapad egy hegy, vagyis első szőlőhegy, amit a lakosok Hágónak neveznek, a hágás miatt, amelyben a Biharba menők útja átmegy rajta. Patak köti itt össze a másik vidékkel, előbb a lágyabb Törkelymérő, aztán a három közül magasabbra emelkedő Nadas, és Dorongos nevezetű. Ennek az oldalában ered egy egészséges bő vizű forrás, — amelyet körülölelnek a pálosok egykori, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére emelt kolostorának romjai, népiesen kapolnának mondatik —, hogy egykoron itt állott, a forrásból kiömlő patak, magyarul Tsurgó-patak a régieknél kétségtelenül bizonyította. Túl rajta kettős domb van, a Hering és Lencsésoldal; ezeket az Aranyos követi lejtőivel, ez anynyi mint aranyos oldalú, a bor kiválósága miatt, ami terem. Ide a szomszédjába helyezi Bethlen az Ablakost, amikor azt mondja: a) A harmadik tábort (: helyezte Aly Passa) észak felől az Aranyosnak és Ablakosnak nevezett szőlőhegyek közé, ezen okból az a domb, amit három kereszttel jelölve ma István úrénak tartanak, volt egykor az Ablakosnak nevezett: az pedig, amit ma Omlásnak neveznek volt egykor István úr szőlőhegye, amelyen a premontrei rend kolostorának romjai tűnnek elő, amit a mai napig István úr nevében az ő legrégibb törvényei védelmeznek. Bethlen azt mondja, hogy az istváninak a szomszédságában volt Szent Péter szőlőhegye, amit a mai lakosok mikor az Omlással, mikor István hegyével kevernek össze, nem lehet azért elmenni mellettük, mert a történetírás fáklyáját felgerjesztik, és a helyet igen kellemesen felékesítik. Nem 83