Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

szerint himnuszokat énekelnek elő, néha magyarázatokat adnak a prédikáció­hoz, de csak amelyek a böjtre, a táplálkozás módjára és mértékére, csökkenté­sére vonatkoznak. A nép engedelmeskedik nekik, de szerfölött egyszerű és vad életet él. Elsősorban állatokra vágynak, mert állattartó életet szoktak meg. A lo­vakat és a teheneket úgy tudják ellopni, hogy a jelenlevő tulajdonosok sem ve­szik észre. Igen járatosak a bűvölés tudományában, állataikat meg tudják őrizni a farkasok rablásaitól. A farkasok és az üszők egy nyáj ban bolyonganak és egy­mással nem ellenségesek. A szénát a fákra helyezik, hogy ne rothadjon el a nedvességtől és ne egyék meg az állatok. Itt-ott a földek között emelkedő fák ágain asztagok módjára láthatók a szénák. Nagyon szeretik az almát, ezért bő­ven termő fákat ültetnek. Semmit sem tudnak a vendégeknek úgy dicsérni, mint az almából és szilvából készített aszalványokat. Borban nem bővelkednek, ezért almából, szilvából és más gyümölcsből tűz segítségével italt készítenek, ezt a ma­gyarok pálinkának nevezik. A táplálkozásukhoz szükséges élelmiszerek nagyon csekély értékűek. Az ökör negyedrészét egy forintért lehet megvásárolni, ennek húsa jobb ízű mint azé, amelyik a mezőkön él. A vadállatok nagy bőségben él­nek, mint már mondtam, a valachok a böjt miatt ritkán esznek húst. Valamivel nagyobb értékű náluk a bor, de kevesen isszák, ámbár amikor a valachjaink ne­kibátorodtak, rettentően ittak, és a legkisebb okból is veszekedést kezdtek, és könnyen megölték azt, aki velük szembeszegült. Van két ökröm, inkább ezeket hiányoljam, minthogy ellenségem büntetlenül éljen. Egyébként a földet jól megművelik, és nem dolgoznak akkor sem hanyagul, ha más munkához fognak. Igen fiatalon és fiatallal házasodnak, ahogyan a magyarok. A vőlegény első éj­szaka nem hál a menyasszonyával a szüzesség megőrzése kedvéért, hanem a ba­rátai közül bárkivel vagy egy vénasszonnyal. Amikor a menyasszonyt hazave­zetik, az ajtó előtt bőséges vízleöntéssel fogadják, a bőséges szerencse kívánás jeleként. Külön-külön táncolnak. Miközben a férfiak elfoglalt helyükön ritkán mozgatják magukat, a nők szökdécselve járják őket körül. XVIII. § Kevés rácot lehet találni, inkább csak a városokban kereskedés céljából. A románokkal közös vallást követnek. Másokkal békében élnek, és sokaknak előtte állnak a tiszta élet mutatásában, mivel erényes és hasznos életet élnek. Árukat szállítanak Germániából, Lengyelországból és Törökországból, bár emiatt sok haragosuk van. XIX. § A vidék legmagasabb főtisztviselője a váradi főpap, ezt a tisztséget most Eminenciás bíboros Csáky Imre gróf viseli. A megyei hivatalokat a püspököknek Corvin Mátyás király idejében engedte át, aki először Vitéz Jánosnak atyja iránti szolgálatáért örökösen neki adományozta. Előtte világiak kormányoztak, akik közül Moch ispánnak Imre idejéből dicsérik az emlékét, akit 1199-ben he­lyeztek a megye élére. Utána András uralkodása alatt 1217-ben volt Heuca, majd Mica, aztán Nimcha és végül Dénes, hogy a többieket ne említsem. A konvent élén tehát ma a püspök ül, amikor nincs jelen, a helyettese viseli ezt a tisztséget, aki az első a Szent Szenátusból vagy Káptalanból, közönségesen fővikáriusnak nevezik. Egy alispán van, Budai Zsigmond, és helyettese Bucsy Mihály. A nótá­rius Bakay Ádám. A nemeseknek négy bírája van a megye járásai szerint. Az érmelléki járásban Andrássy ítélkezik. A sárrétiben Fodor Pál, a váradiban Be­70

Next

/
Oldalképek
Tartalom