Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

barázdáltak és így szinte lemélyítve, míg a szőlőtőkéket a föld magasabban takarja. IX. § Karózzák mint másutt tüstént az első kapálás után, leginkább tölgyfa karókkal, amelyeket a Réz hegyről hoznak a hiány pótlására, míg a többit Felső Magyarországról a Tisza segítségével. A többi munkát a tokajiakhoz hasonlóan végzik. X. § Szüretelni októberben a legbölcsebb, így 1726-ban is október 10. napján kezdődött a munka és elnyúlt a hónap 22. napjáig. A szüretelés szokásai nem különböznek, kivéve, hogy a kisajtolást nem mindenütt csinálják. Vannak, akik a szőlőfürtöket a tőről leszedve zsákban gyűjtik össze, alsó részébe töltve, majd kádban lábbal addig tapossák, míg csak a szőlőszemekben csepp nedv sem marad. Később a zsákból kivéve azonnal sajtó alá helyezik, ahol teljesen kinyomják a levét. Mások kádban lábbal, de zsákok nélkül tapossák, és miután megtelt a kád, a lét vesszőkosárral kiemelik és így helyezik sajtó alá, ezt a módot sokan előnyben részesítik, mivel úgy hiszik, hogy ez nem olyan seprőt ad, mint amit zsákban nyomnak ki; a zsákot pedig azok kedvelik inkább, akik gyorsabb munkát akarnak végezni. Ugyanis, amit zsákban nyomnak ki, azt tüstént lehet edénybe önteni, viszont lassabban megy, mintha kádban taposnák ki, és kisebb munka a fürtök sajtolással való kipréselése a kádban való taposásnál. XI. § Mindkét fajta munka után, akár zsákban taposták ki, akár kádban, egyformán kipréselik, a szegények pedig, hogy lőrét kapjanak, a kipréselt szőlőszemekhez vizet öntenek, és másfél-két napig a vízben hagyják, ezután ismét kisajtolják, ezt nevezik Loranak, amit megisznak, miután lehúzzák a bort. Mások nem préselik ki a szőlőszemeket, miután vizet adtak hozzá, hanem a hordóban hagyják addig, míg teljesen megérik, és azután isszák a nedvet. XII. § A mértékek különbözők. A nagyobb mértéket, amit mi vödörnek nevezünk, a magyarok Akónak hívják, ezt hatvannégy meszely tölti meg. A kisebbet a magyarok Csöbernek nevezik, ebbe ötvennél több nem fér. A mértékegységek különbségének megfelelően vannak X és XII vödörtől XX, XXI, és XXII vödörig edények. Itt nem kénezik a hordókat, hanem szőlőleveleket főznek meg, és ezek levével mossák ki a hordókat, mielőtt beletöltenék a mustot. A mustnak két fajtája van, egyiket lábbal tapossák ki, a másikat sajtóval préselik ki a szárából és a héjából. Vannak, akik a kettőt összeöntik, mások külön tartják más hordóban. XIII. § Amíg forr a bor, a kamrában a prés mellett őrzik, azután helyezik a pincébe. A legtöbb embernek az erdőben van pincéje, ahol keményebb a föld, föld alatti üreg módjára földbe ásva. A pincéknek ez a fajtája jobb, mint amilyen biztonságos. Ugyanis nemcsak a hideget mérsékli, hanem a fák gyökerei is hasz-