Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

számlál, míg Sarkadtól Piskotig eggyel kevesebbet. Az utóbbiak közül ez a falu Szatmár megye határán van, az pedig Békés és Zaránd határán. III. § Ennek a megyének a természeti fekvése Zarándhoz hasonlóan hegyekre és mezőkre oszlik. Azon a részen, amelyet a zarándi, szabolcsi, békési és szatmári határok fognak körül, üres térséget mutat itt-ott erdőkkel és mocsarakkal tarkítva, ezek a falvak romjai és maradványai fölé csak az utóbbi időkben nőttek; amint azt Zaránd megyében is feljegyeztük. Világosan látszanak ugyanis a barázdákkal elválasztott szántóföldek, amelyeket a sűrű erdők elfoglaltak. IV. § Azon a részen, amely Erdélyt érinti, a Kárpátok hegyei fogják körül. Ugyanis vidékünket Zaránd megyétől a Kraszna vidékéig a hegyek bérceik összefüggő sorozatával övezik. Ezek között a bihari a legmagasabb, teteje olyan magas csúcsba emelkedik fel, hogy a legritkábban lehet látni az örökké felhőkbe burkolt hegycsúcsot. Oldalát hó borítja, amelyen át igen régi föld alatti nyílások látszanak, többnyire rézbányáké, amelyeket itt régen használtak. Ehhez a bérchez legközelebb a Czap van, amely magas ugyan, de a biharinál alacsonyabb, bár hegyesebb és meredekebb. Míg az előbbinek a teteje kopár és csupasz, addig ennek az oldalát a csúcsáig lucfenyők, tiszafák és más fenyőfajták borítják. A Margó hegy a harmadik a sorban, az előbbinek szomszédja és csak bércének hasadásával válik el tőle. Magasságban nem marad el a Czap hegytől, kevéssel magasabb is és csupaszabb, de nem olyan meredek. Ezt követi a Belyénes hegy, amely Belyénes városával szemközt fekszik. Ehhez csatlakozik a Fekete Réz alacsonyabb bércével, lejtősebb elágazásaival és a síkságra lágyan ráhajló oldalaival. Itt van a Papmező, termékeny és erdővel borított hegyek. Ezekhez kapcsolódnak a Kárpátok, különösen Kalotaszög és Meszes, ezeket más szerzők is feljegyezték (c). Közöttük ereszkedik be a megyébe a Vörös Réz hegység, ez Erdély határaitól észak felé fordulva bércek sorozatával vonul a Kraszna folyóig, magas és meredek ugyan, de az előbbieknél alacsonyabb. Csúcsait bőségesen borítja tölgy és lucfenyő, amelyek tűzifának és épületfának egyaránt igen alkalmasak. V. § A szőlőültetésre alkalmas hegyoldalak a Vörös Réz hegységnél kezdődnek, körbe mennek a Sebes-Körös folyó mellett Püspek városáig, innen észak felé forduló gerincekkel a Kraszna folyóhoz futnak, itt-ott patakokkal, völgyekkel tarkítva. Nincs táj, mely kiesebb lenne e domboknál. Mivel szélesen kitárulkozó síkságból emelkednek a magasba köröskörül, olyanok, mintha a mezőkből kelnének ki, belsejükben a Vörös Réz hegységig tarka dombokat mutatnak. Erdők nem borítják, majdnem teljesen csupaszak, hacsak a ritkás cserjéket nem számítjuk, amelyek a szőlőültetéseket néhol megbontják. A földjük egyébként fekete, porhanyós és kövér, mivel különfélék, így különböznek a borok is, amelyeket adnak. Ezért az egyik oldal jobbat, a másik silányabbat terem. 56