Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - Mesterházy Károly: A sárrétudvari (Biharudvari) X—XI. századi temetők
4. (Bihar-) Sárrétudvari-Balázshalom A Balázshalom a falutól É-ra a püspökladányi országút bal oldalán, a temetőhöz közel, legelőterületen feküdt. A halmot 1910-ben teljesen elhordták. Átmérője 60 m lehetett, magassága kb. 8 m volt. A Balázshalomban levő X—XI. századi temetőt teljes egészében megsemmisítették. Csak az a néhány lelet maradt meg, amelyet Décsei Sándor gazda és Fekete Gábor orvos mentettek meg, és vétel ill. ajándékozás útján kerültek a debreceni Városi Múzeumba. 1 5 1. Négy szál bronz huzalból sodrott hurkos-kampós nyakperec, á : 14,5X16,5 cm. Ltsz. Sz.1910. 37. Állítólag 1906-ban lelték lovas sírban, ami nyilván téves megfigyelés. Vétel Décsei S-tól. 2. S végű hajkarika, három szál vékony bronz huzalból sodrott, mindkét vége hiányos töredezett. À : 3,4 cm. Állítólag párja is volt, amely az ajándékozónál elkallódott. Fekete G. ajándéka. 3. Egyszerű, nyitott bronz huzalkarika, kissé ovális alakú, á : 18X20 mm. 4. Egyszerű, nyitott bronz huzalkarika, á : 20X20 mm. 5. Keskeny ezüst pánt karperec, egyik vége kiszélesedő és tompa csúcsban végződik, közepén kis kerek lyukkal. Másik vége hiányzik, kettétörtt. Á: kb. 6 cm. 6. 24 szem gyöngy, melyek formája ma már csak az egykori rajz és fénykép alapján állapítható meg. A fényképen levő gyöngyök száma 24. A 2—6. sz. leletek DM. ltsz. Sz. 1910. 1058. szám alatt vannak beleltározva. II. A temető időrendje A három temető közül minden kétséget kizáróan a balázshalmi a legkorábbi. Erre utal a véletlenül megmaradt mellékletek összetétele, egymáshoz való aránya, ill a balázshalmi leletek más temetőkkel való összehasonlítása. A temető felső időhatárát minden bizonnyal az S végű hajkarika egy nagyon ritka típusa jelzi. Ugyan nem azáltal, hogy a sodrot huzalból ill. huzalokból készült típust keltezni tudjuk, hanem hogy egyáltalán előfordul a leletek között. A legkorábbi leletek közé tartozhat az ezüst lemez karperec és a gyöngyök. A X. század végére keltezhető a nyakperec. A balázshalmi leletek jelentősen eltérnek a ferendekhalmi és az iskolák udvarán előkerült temetők anyagától. A legfeltűnőbb az eltérés az egyszerű S végű haj karika hiánya, hiszen a ferendekhalmi leletek közül kizárólag, az iskolák udvarán pedig többségében ez az ékszerfajta ismert. Ez az eltérés a temetők egymáshoz való időrendi helyzetéből adódik. A X. század utolsó harmadában nyíló balázshalmi temetőt időben talán a ferendekhalmi, azt pedig az iskolák udvarán előkerült temető követte. Hogy e három temető használatának idején egyidejűleg is létezett volna, sajnos bizonyítani nem tudjuk, de az nagyon valószínű, hogy a ferendekhalmi és az iskolák udvarán levő temető közössége legalábbis egy ideig, a XI. század közepe táján egymás mellett élt. A ferendekhalmi közösség a XI. századra keltezhető, pontosabb meghatározást nem tudunk adni. Az iskolák udvarán levő temető kezdetei nehezen állapíthatók meg. Talán a fonott gyűrűk tartoznak a legkorábbi leletek közé, de ezek sem engedik a temetőt a XI. század közepe elé keltezni. A legfontosabb keltező melléklet Salamon és Szt. László dénárja. E két pénz előfordulása nagyon fontos. A temető ugyanis már a sírleírások alapján is, de a temetőtérképek tanúsága alapján még inkább templom körüli temetőnek látszik. A sűrűn egymás mellett fekvő sírok, melyek néha egymást metszik, a leírásokban is gyakran említett „rendetlenül heverő hiányos", fej vagy más testrészek nélküli vázak a X—XI. századi soros temetőkben nem szokásosak, még ha ritkán elő is fordul bennük egy-egy egymásra temetett sír. A templom körül temetők szélein viszont néha soros rendeződésben, egymásra rétegződés nélküli sírokat is találunk, pl. Keszi falu temetője Kaposis Zoltai, DJ. 1910. 26, 43.; RT 2 (1962) 875. tétel. 40
