Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - Mesterházy Károly: A sárrétudvari (Biharudvari) X—XI. századi temetők

Az ásatást május 24-én valóban meg is kezdték és három és fél napig, majd június 15., 16. és 17-én folytatták. Ezt követően hosszabb szünet után augusztus 31. és szeptember 7. között ástak. Szeptember 5-én valószínűleg Hampel írt Tomm Bélának, melynek tartalmára csak következtethetünk Tomm válaszleveléből. Bihar-Udvari, 893. szept. 12. Nagyságos Igazgató Ür! F. hó 5-éről kelt becses levelére csak most, kissé elkésve válaszolok, még pedig azon okból, mivel mind az ásatások eredményének rövid leírását, mind pedig a pénzbeli elszámolást csatolni kívántam levelemhez; ezek összeszedése pedig pár napi dolgot adott. Most azonban ezeket is mellékelhetve, válaszomat röviden a következőkben összegezhetem: Először is sajnálattal értjük meg becses leveléből, hogy hozzánk való lerándulása még most is kétes; mi pedig ezt nagyon fontosnak és szükségesnek tartanok, mint ezt Simon István barátom bővebben kifejti idezárt leírásában. E leírás a hozzá csatolt két drb. térvázlattal (újból hangsúlyozom, hogy mindenike Simon István barátom pontos megfigyelésének és ernyedetlen fáradozásainak eredménye,) azt hiszem, elegendő alapot fog nyújtani Nagyságodnak arra, hogy azokból némileg befejező közleményt szerkeszthessen becses lapja: az Arch: Ért: számára; tőlünk ugyanis, kik archeológiával, régészettel soha nem foglalkoztunk, s kik most is csak olyanformán pottyantunk bele a régészetbe, mint Pilátus a Credoba; s kik eszerint ezen szaktudományban teljesen járatlan laikusok vagyunk: ne tessék azt várni, hogy becses lapja számára szaktudós pontossággal megírt és szaktudósok bírálatát is kiálló czikket küldhessünk; — egyszerű adatokat szívesen sorolunk fel, s elmondunk mindent, mit ily ásatásnál laikus tapasztalhat; ezt tesszük azon leírásban s térvázlatokban, miket idezárva küldünk; s esetleges kérdésekre tán bővebb felvilágosításokkal is szolgálhatunk: azonban mindezekből a következő, elbíráló s megállapító szakközlemény megírását avatott tollaknak vagyunk kénytelenek átengedni. — Szívesen tettünk s teszünk ezentúl is mindent, mi csekély erőnk s tehetségünktől telik a szaktudomány szolgálatára s előbb vitelére : erőnket meghaladó dologra azonban nagyon természetesen nem vállalkozhatunk. S ezen szempontból — amennyiben a beleszóllás jogát részünkre fentartani kegyes volt — szívesen beléegyezünk abba is, hogy főtiszt. Cséplő tanár úr czikke közöltessék előbb az oct. 15-iki számban, s csak aztán majd a mi csatolt leírásunk alapján készítendő befejező közlemény. Ezek szerint természetesen arra sem reflectálhatok, hogy a Cséplő úr czikke olvasás végett előbb hozzánk leküldessék; mi teljesen megbízunk a főtiszt, úr szakértelmében s pontos megfigyelő képességében, s így czikkét mintegy revideálni sem jogunk, sem tehetségünk nincs. S így kérésünk legfeljebb oda terjedhet, hogy a czikk megjelenése után szíveskedjék egy példányt az Arch. Értesítőből számunkra megküldeni; mivel — bármennyire kelljen pirulnunk is érte, de csak bevalljuk, hogy mi az Arch. Értesítőnek soha egyetlen számát se láttuk. S ezzel áttérhetünk a dolog szomorú oldalára, arra t.i., hogy nincs pénz. Mint a szintén idezárt „Számadás" mutatja: eddig kiadtunk a munkálatokra 42 ft. 08 krt; s így ha a kihányt gödröket az egyház két udvarán kötelességünk szerint behúzatni s a talajt elegyengettetni fogjuk: előreláthatólag mi pénz sem fog maradni a kezelésünkre bízott 50 frtból. Tudjuk, hogy az eredmény nagyon csekély, mit ez összegből felmutatni tudunk, tán mentegethetnők is magunkat a drága napszámosokkal; az agyagos és téglatörmelékkel fedett talaj mostohaságával, stb.; de nem akarjuk másra kenni a dolog ódiumát, beösmerjük, hogy a legfőbb baj, az eredménytelenség legfőbb oka bizony a mi szakértelemhiányunkban s az effélékbeni teljes járatlanságunkban rejlett. S ép' mert ezt érez30