Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Az Osváth Pál emlékülés előadásai - Ujváry Zoltán: Osváth Pál és a folklór

oldaláról nem hitelesíthető néphagyomány, az a néprajztudomány szempontjából rendkívül becses emlék. Sárrét földrajzi leírása kapcsán többször szó esik különböző halmokról, dombokról, árkokról, amelyekhez valamilyen népi elbeszélés, elnevezést magyarázó monda kapcsolódik. Berettyószentmártonnal, Berettyóújfaluval való összefüggésben olvasunk a Kádár halomról. Amint Osváth írja, az Adorján puszta Szt. Márton-dózsa felől eső határ szegletében van egy mesterségesen készült sánc között egy emberi kezek által készített halom, amelyet Kádár halmának, a besáncolt helyet pedig Kádár temetőnek nevezik. A néphagyomány szerint Kádár nagy vitéz volt és hősi küzdelemben Űjfalu városáért elesett. Hogy ki volt tulajdonképpen Kádár vitéz, napjainkig sem tisztázódott. Osváth lehetségesnek tartja, hogy Kádár István hadnagy volt, aki a róla elnevezett halom környékén levő földvárban szolgált, s vagy a törökök vagy a labancok elleni harcban esett el. A Kádár-monda folklorisztikai szempontból azért figyelemre méltó, mert Kádár Istvánról napjainkig fennmaradt a néphagyományban egy széphistóriás ének. Variánsai a bukovinai székelyek körében is felbukkantak. Osváth Pál írja, hogy a koldusok az utcákon a következő kezdetű éneket énekelték: Felemelé Kádár szemeit az égre Mondván, Uram Jézus! légy segítségemre. Szabó Pál is utal arra, hogy énekes koldusok száján terjedt a Kádár Istvánról szóló történet. Ebből a következő versszakot idézi Tatárvágás c. regényében : Felemeli Kádár szemeit az égre, Mondván : jöjj el Isten én segítségemre, Nosza vitézkedjünk, katonák, két kézre, Mert nem látok jőni embert segítségre. Osváth könyvének adata a Kádár halomról nemcsak a néphagyomány szép emléke, hanem fényt vet egy háromszáz évvel ezelőtt keletkezett műköltői alkotás útjára is. Irodalomtörténészeink kutatásai nyomán tudjuk, hogy a költemény szerzője Ködi Farkas János, aki II. Rákóczi György környezetéhez tartozott. Rákóczi szolgálatában állott Kádár István is, aki mint katona a tatárok ellen vívott egyik ütközetben Berettyóújfalu határában csapatának élén 1658-ban elesett. Feltehetően még ugyanabban az évben keletkezett róla az a mintegy negyven versszakos költemény, amely ponyvanyomtatványokon, kéziratos könyvekben különböző változatokban a néphagyományban a 20. századig fennmaradt. Száz évvel ezelőtti ismeretét a Sárréten Osváth könyvének adata bizonyítja. Kádár vitéz mondájával kapcsolatban említettük a tatárokat, törököket. Sárrét történetében számos török-tatár-kuruc-labanc vonatkozás van. A néphagyományban különböző halmokat, dombokat tatár vagy török, kuruc vagy labanc csatával hoznak kapcsolatba. így pl. a darvasi Bozsód pusztán van egy ún. testhalom, amely alatt azok a hősök nyugszanak, akiket a tatárok legyilkoltak. Hasonlóképpen Hencida határában is van egy Testhalomnak nevezett hely, amely a hagyomány szerint úgyszintén az odatemetett harcosokról neveztetett el. A Testhalom elnevezésű mondák számos folklorisztikai kérdést vetettek fel a kutatók körében. Az idevonatkozó helyi mondák többnyire véres eseményről :262