Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Az Osváth Pál emlékülés előadásai - Ujváry Zoltán: Osváth Pál és a folklór

Ujváry Zoltán Osváth Pál és a folklór A néprajztudomány kutatói Osváth Pál munkásságából mind etnográfiai, mind folklorisztikai tekintetben elsősorban két jelentős kötetet emelnek kL Az első és minden tekintetben gazdag forrásmunka a Bihar vármegye Sárréti járása leírása (Nagyvárad, 1875) című kötet, valamint a Közbiztonságunk múltja és pandúrkorom emlékei (Budapest, 1905) címen megjelent könyve, amelyhez alcímül írta : A régi magyar élet feltüntetésével. Az alcím sejteti, hogy a szerző munkájában fokozott figyelmet fordít a néprajzi jelenségekre. Természetesen, túlzás lenne azt állítanunk, hogy Osváth Pál etnográfus vagy éppen folklorista is volt. Inkább csak arról van szó, hogy érdeklődése kiterjedt azokra a népéleti mozzanatokra, amelyek többnyire kuriózumként hatottak, illetőleg, amelyek a múlt és a jelen közötti különbségekből, egyes falvak közötti eltérésekből a szemlőlődő előtt kézenfekvő ténynek bizonyultak. Nagy lehetőségek állottak előtte a folklorisztikai hagyományok rögzítésére, azonban sok esetben megelégedett pl. annak a jelzésével, hogy érdekesek a nép ősmeséi, babonás hitmaradványai, roppant számú közmondásai stb. Ugyanakkor viszont sok olyan jelenséget megemlít, amelyekre már az ő korában is csak az idősek emlékeztek, s így ezeknek napjainkban különösen nagy a jelentősége mind helytörténeti, mind folklorisztikai szempontból. Jelen alkalommal a sárréti járásról írt munkájának folklór vonatkozásait emeljük ki. Osváth Pál sárréti járásról szóló munkájában külön fejezetet szentel a sárréti nép jellemzése, szokásai, valamint a nyelvi sajátosságok bemutatására. A nép eredetére, szokáshagyományaira vonatkozó fejezet meglehetősen tömör, talán szűkszavúnak tűnik, azonban Osváth Pál az általa feldolgozott folklorisztikai hagyományt nem sűrítette egy fejezetbe, hanem könyvének legkülönbözőbb pontjain, elsősorban az egyes helységek bemutatása kapcsán írta le, összefűzve az okleveles adatokat a népi emlékezésekkel, a szóhagyományokkal, a mondákkal, mesékkel és különböző történetekkel. Osváth Pál munkájának folklorisztikai anyagát a következő csoportokba sorolhatjuk : 1. Szokások, hiedelmek. 2. Népdalok. 3. Közmondások, szólások. 4. Történeti és helyi mondák, betyártörténetek. A sárréti nép szokáshagyományát kapcsolatba hozza annak eredetével, mégpedig a kuntelepítéssel, amely alapján úgy véli, hogy a szilaj kunok miután felvették a keresztény vallást, a helyi őslakossággal vegyülve a Sárréti járás tősgyökeres értelmes magyar népfajtát alakították ki. Egy sajátos lakodalmi népszokást, a kunkapitány-választást a kun eredettel hozza összefüggésbe. Hangsúlyozza, hogy Bihar sík vidékének nagy része kun ivadék. Kun emlék a kőrösszegi várto:259