Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - V. Szathmáry Ibolya: Szokások és hiedelmek a szerelmi élettől a keresztelőig a berettyóújfalui néphagyományban

kozást vagy azt akarják, hogy jó mesterember váljon belőle, az első fürösztés alkalmával különböző tárgyakat adnak a kezébe : 1. Az első fürösztés után a fiúgyermek kezébe baltát adnak, hogy jó faragó legyen, könyvet, hogy jól tanuljon, kalapácsot, hogy jó mesteremberré váljon. 2. A lányok kezébe tűt, fonalat adnak, hogy jól tudjék varrni. 3. A bölcsőbe, komótfiókba vagy teknőbe — ahol a gyermek fekszik — zsoltárt tesznek vagy imakönyvet, hogy a jó atya a kegyelmébe vegye (S. M.). 4. A kislány első, levágott haját befonják, szalaggal átkötik és elteszik emlékbe, hogy szerencsés legyen. 5. Van, aki az első levágott körmöt és hajat elássa a küszöb alá, hogy ne lépjen rá senki, van, aki elteszi emlékbe, hogy szerencsét hozzon a gyereknek <S. M.). Az újszülöttek körében találjuk a váltott gyermek, azaz az elcserélt gyermek fogalmát. Berettyóújfaluban napjainkban már feledésbe merült, hogy ki a váltott gyermek, de hogy korábban ismeretes volt, bizonyítják a reá vonatkozó hiedelmek : 1. Az egészséges, szép gyermeket ellopják és beteggel cserélik ki. Ezt nevezik váltott gyereknek. 2. Hogy el ne cseréljék a gyereket, nem szabad magára hagyni. 3. Nem viszik el a szép gyermeket, ha a párnája alá vagy a bölcsőjébe fokhagymakoszorút, nyírfaágat, kakukkfüvet tesznek kilenc hétig. 4. A gyermeket imádsággal is megőrizhetik: „Jézus Isten! Segítsd meg ezt az ártatlan kisdedet, hogy el ne vigyék tőlem! Menj el tőlem te gonosz lény! Ámen!" „Irgalmas Isten, drága jó atyám! Segítsd meg ezt a kisdedet, hogy szüleje körében maradhassék. Mentsd meg a gonosztól! Ámen!" (S. M.). Ha mindezek a védekezési módok nem használnak, a váltott gyermeket a következő fondorlatokkal szerezték vissza: 1. Házilag szőtt, új zsákra feküdjék az anya, a zsákot tűvel szúrkálja mindaddig, míg meg nem jelenik az, aki elvitte a gyereket. Megjelenik és könyörög, hogy ne szúrkálja tovább, inkább visszaadja a gyereket (S. M.). 2. Ángyom mondta, hogy az ü gyerekit is elcserélték. Elpanaszolta egy drótos tótnak, aki azzal vigasztalta, hogy ne búsuljon, mindgyárt visszahozzák. Beletette a beteg, sovány gyermeket egy nagy fazékba, s azt rá egy sütőlapátra: „na én most a kemencébe vetlek" — mondta. Hát abban a percben valaki behajította az ángyom szép gyerekit, a beteg pedig kirepült az ajtón (S. M.). Keresztelő A keresztelő időpontja nem volt kötött. Általában három-négy héttel a szülés után tartották, amikorra az anya elég erős volt ahhoz, hogy részt vehetett a szertartásban. Olykor néhány hónap, sőt félév is eltelt a keresztelőig, aminek az volt az oka, hogy csak akkora sikerült a családnak összegyűjteni a keresztelővacsora költségeit fedező pénzösszeget. Mint a bábaasszonyt, a keresztszülőket sem volt tanácsos a szülés előtt felkérni tisztségükre, mert ha szülők esetleg más valakit hívtak keresztszülőnek, mint akinek korábban „elígérkeztek", egy életre szóló haragot idéztek elő. A keresztelőre való meghívás neve behívás volt. A bábaasszony feladata volt a behívás egy-két héttel a keresztelő szertartás előtt. A szülőktől megkapta az utasításokat: kihez menjen el; kiket kérjen fel keresztszülőknek; névszerint kiket hívjon meg a szertartásra, kiket a vacsorára. A behívás a hét bármelyik napjára eshetett. A keresztszülőket a következő szavakkal kérte fel a bábaasszony tisztségük elfogadására: „XY és neje általam tiszta szív237