Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - V. Szathmáry Ibolya: Szokások és hiedelmek a szerelmi élettől a keresztelőig a berettyóújfalui néphagyományban

ember hasas tehenet árult borjával együtt. Ahogy kínálgatta, dicsérgette, rámutatott a tehénre, és ezeket mondta: „Ennél szaporább fajtát a világon nem talál. Egyik benne, a másik mellette". Az oláh nagy derültséget keltett a vásáron, szólása pedig széles körben ismertté vált. Az a fajta születésszabályozás, amit a gazdagabb családoknál láthattunk, a szegényebbeknél csak elvétve mutatkozik. Ennek elsődleges oka az a szemlélet, ami az egyszerű emberek körében általános volt: „a gyermek Isten áldása, kinek mennyi van ígérve, azt mind világra kell hozni". Emiatt nem avatkoztak be a terhességbe, eszükbe sem jutott elvetetni a gyereket. Az óvszerek, védők híre nagyon sok esetben el sem jutott a szegényebb családokig. Megtörtént, hogy a tizedik gyerek után a gazdaasszony szemrehányást tett szolgálólányának, amiért nem védekeznek a gyerek ellen. A szolgálólány akkor hallott először arról, hogy ilyen is lehetséges. Ha valaki tudott is a védekezési módokról, a védőszereket drága áruk miatt nem tudta megvenni. Olyan is megtörtént, hogy a védőt megvásárolták, de tapasztalat híján használni nem tudták. Amint láthattuk, a gazdagabb családok szemléletükből és vagyoni helyzetükből eredően mind az óvszerek használatával, mind a magzatelhajtással sokkal inkább szabályozhatták a gyermekszületést, mint a szegényebb családok. A magzatelhajtás mellett a „nem kívánt" gyermektől való szabadulásnak egy kegyetlenebb, embertelenebb módjával, a csecsemőgyilkossággal is találkozunk. A félidő utáni terhességmegszakítás — ha kitudódott — már gyilkosságnak számított. A lányanya, hogy ne maradjon szégyenben, általában szüléskor ölte meg gyermekét. Igyekezett titokban tartani terhességét azzal, hogy hasát leszorította, de a falu „szeme" elől ily módon nem rejthette el azt. Mint ahogy azt sem titkolhatta el, hogy megszületett a gyermeke. Különösen nagy előszeretettel figyelték őket a szomszédok, ők voltak az elsők, akik észrevették és jelentették a csendőrségen, „hogy XY nagyon lapos, nagyon szédeleg, a gyerek meg nincs sehol". A csecsemőgyilkos anyát letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadulva a börtönből még nagyon sokáig nem volt nyugta a faluban, szinte teljesen kiközösítve, magának élt. A csecsemőgyilkosság minden esetben kitudódott, a gyilkos anyát azonban nem mindig büntették meg. „Volt olyan, hogy a gazdag emberek lepénzelték a bírákat, mivel legtöbbször ők is érdekeltek voltak az ügyben, mégpedig úgy, hogy a terhesség okozói az ő családjukból kerültek ki. így a gyermekgyilkos anyát felmentették". A fentemlített esetek — mind a magzatelhajtás, mind a csecsemőgyilkosság — csupán egyedi esetek egy faluközösség életében, nem tekinthetők általánosnak. A természetes, emberi élet sora és jellemzője az, hogy a házasságkötés után rövidesen jelentkezik az új család első gyermeke. Berettyóújfaluban a lánok általában 17—18 éves korban mentek férjhez, így 18—19 évesen már legtöbbször anyává váltak. A 16 éves korban vagy még korábban férjhez menő lányokat csak orvosi engedéllyel adta össze a pap. Az orvosi vizsgálat azt állapította meg, hogy a lány eléggé fejlett-e ahhoz, hogy férjhez menjen, s gyereket szüljön. A fiatal lányok orvosi engedéllyel való férjhez menetelére általában akkor került sor, ha „az esküvő halaszthatatlan volt, mert már útban volt a gyerek" vagy „ha jó parti ígérkezett és nem akarták elszalasztani". Terhesség Ha az esküvő után három hónappal nem jelentkezett a terhesség, elterjedt a fiatalokról, hogy vagy védekeznek a teherbe esés ellen vagy valamelyik „fél beteg". Ha ténylegesen valamelyikőjük betegségéből adódóan nem születhetett 223