Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Ácsné Dankó Éva: Emberi erővel történő teherhordás az Észak-bihari síkságon, a századforduló idején

8. kép Kétrét fogott zsákot vállon vivő asszony, Nagyléta A vásározás az emberi erővel történő teherhordás-szállítás vonatkozásában alapvetően különbözött a piacolástólA vásárokra az észak-bihari síkság településeiből is leginkább állatokat (szarvasmarha, ló, juh, sertés) hajtottak a vásárokra, illetve nagy mennyiségű terményt (fát, dinnyét, gyapjút) szekéren, kocsin szállítottak. Itt az emberi erővel történő teherhordásnak kis tere volt. Még leginkább megmutatkozott azoknál, akik vásárolni mentek a vásárokba és visszafelé magukkal hozták a megvásárolt ruhafélét (kucsmát, bekecset, bundát, ujjast, lajbit, pantallót, csizmát, illetve fejkendőt, vállkendőt, téli vagy nagykendőt, vásznat a pendelyhez, alsószoknyához, kántushoz, csizmát, papucsot), más iparcikkeket (kést, bicskát, vaskanalat, szeredást, bőrtarisznyát, bugyellárist, fésűt, lámpát, lámpaüveget, vaslábast, vasfazekat, bográcsot, kötelet, szitát, cserépedényt, kőedényt, kalendáriumot, ponyvafüzetet, különféle szerszámokat: faés vasvillát, cséphadarót, ásót, kapát, lapátot, csákányt, kerti kapát, kaszát, kaszakalapácsot, kaszaüllőt, szórólapátot, vékát stb.). A vásárolt holmit, ha gyalog hozták haza tarisznyába, kosárba, zsákba tették és az áru természetének, valamint nagyságának, mennyiségének megfelelően az előzőekben ismertetett módokon vitték haza. Az érmelléki települések lakói általában Debrecenbe, a berettyóhátiak pedig inkább Nagyváradra vásároztak.''

1 Derecske, Kismarja. Berettyóújfalu, Biharkeresztes vásárait és a nagyvásárokhoz hasonló hetivásárait 30 Dankó Imre: A magyar vásárok funkciói. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. (Hajdúböszörmény, 1973.) 155—167. 31 K. Nagy Sándor: Bihar-Ország. I—

III. köt. 2. kiad. (Nagyvárad, 1884.) II. köt. 120— 121. 215