Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Ácsné Dankó Éva: Emberi erővel történő teherhordás az Észak-bihari síkságon, a századforduló idején
kosár volt, aminek a két alsó és felső belső sarkához gurtnit lehetett erősíteni. Ezeknek a pántoknak, füleknek a segítségével két vállra lehetett felvenni és vinni a hátikosarat. Hajdúbagoson almát, szilvát, Bagamérban krumplit, Vértesen diót, Nagylétán túrót, sajtot, Hosszúpályiban csöves és morzsolt kukoricát, Szentpéterszegen vöröshagymát, uborkát, Berettyóújfalun krumplit, kukoricát, vöröshagymát, zsengés paszulyt hordtak vele. A hátikosár mintájára hordták háton a hátizsákot. Ez egy rövid kenderzsák volt. A két sarkába a pántnak használt kötéllel bekötöttek egy-egy békasókövet (kavicsot), a kötél közepéből képzett hurokkal pedig összekötötték a zsák száját. Az így kapott vállpántokkal hátukra vették a hátizsákot és úgy hordták benne a terhet. Berettyóújfalun és Berettyószentmártonon árpa, rozs, kétszeres, száraz bab, lencse, köles, borsó hordására használták. A hátikosár és a hátizsák hordásmódja alapján készültek a háti permetezők. Ezek legkorábban Sárándon, Hajdúbagoson, Nagylétán, Álmosdon és Bagamérban terjedtek el. A puttonyt pedig a hátikosár dongákból összeállított, abroncsokkal összefogott párja volt; szőlőkben, gyümölcsösökben használták. A szüret legfontosabb eszköze volt Hajdúbagoson, Nagylétán, Bagamérban. 1 1 De Űjlétán eper- és szederszedésre és szállításra is használták. Néhány helyen ismerték a háti ládát is. Hajdúbagoson a szögletes vesszőkosarat hívták ládának, háti ládának. Kötéllel a hátra erősítve használták. Berettyószentmártonban fedeles és fedél nélküli deszkaládát is használtak háti teherhordáshoz. A kivénhedt katonaládákat általában háti teherhordásra használták. A háti hordás sajátos esete volt a batyúzás. A bátyút laza, könnyű, de nagy terjedelmű anyagok háti szállítására használták. 1 2 Tollat, kenderszöszt, gyapjút, ruhaneműeket, bőröket, gyógynövényt ponyvára, abroszra, vászonra, lepedőre tettek és a ponyvát két ellentétes csücskével keresztbe összekötötték. Az így keletkezett bátyút a kötéseknél megfogva, kézzel a hátukra csapták és ott tartva vitték. Gyakori hordási módja volt az is, hogy az egyik kötést a két vállon át, vagy csak az egyik vállon átvetették és úgy hordták. Ha a ponyva, abrosz, vászon, lepedő nem négyzet, hanem téglalap alakú volt, az összekötés alkalmasabb volt a vállravetésre, mintha négyzet alakú lett volna. A bátyú kisméretű változata volt a butyor vagy bugyor. Ezt főleg élelmiszer hordásra szakajtóruhából, kiskendőből, vászondarabból kötötték és lógatva egy kézben hordták. Néhány helyen előfordult, hogy háti hordásban összekötözött vászonkorsókat, kantákat is hordtak. Berettyóújfaluban, Berettyószentmártonban, Gáborjánban és Szentpéterszegen négy-öt korsót füleiknél fogva összekötöztek és úgy vitték háton. Leginkább vízhordásra használták. 1 3 Az észak-bihari síkság századfordulói, emberi erővel végzett teherhordásiszállítási technikái közül még kettő ismertetése van hátra. Ehhez a két teherhordási technikához elválaszthatatlanul hozzátortozott a talaj tartó szerepe és bizonyos kezdetleges technikai, gépi megoldás. Az egyik technikai forma maguk után húzás volt. A húzásnak kétféle változata volt ismeretes a századfordulón az észak-bihari síkságon. Monostorpályiban, Hosszúpályiban, Űjlétán az erdőben kivágott és legallyazott szálfákat sokan maguk után húzva vitték haza. A fa vastagabb végére kötélhurkot kötöttek és a kötélnél fogva húzták maguk után a szálfákat. A fa vastagabb vége általában megemelkedett, de a vékonyabb vége minden esetben a földön maradt és felhasította a talajt. Ez a szállítási mód laza 11 Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra. DMÉ 1975. 509. — Gráfik I. i. m. 57—59. 12 Györffy István: Teherhordás, közlekedés, jármű. In: Magyarság Néprajza. II. köt. (Bp. 1942.) 251. 13 Sándor M. i. m. 206
