Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Ácsné Dankó Éva: Emberi erővel történő teherhordás az Észak-bihari síkságon, a századforduló idején

csináláshoz. Nyáron a kertből zöldhagymát húztak, zöldpaprikát és paradicsomot szedtek. Délelőtt az ebédfőzéshez a boltban vásárolt sót, cukrot, törtpaprikát, a székből vett birka-, marha- vagy sertéshúst kézi vagy kari kosárban vitték haza az asszonyok, nagylányok. A főzéshez a veremből a krumplit, ha kevés kellett, kötőre szedve vitte a háziasszony a konyhába. Ha többre volt szükség, a krumplis kosarat használta. Ha paszulyt főzött, akkor a zsákból szakajtóba szedte a paszulyt és úgy vitte be a kamrából a konyhába. Vértesen a paszulyt a padról hordták le füles kaskában. Kokadon a diót, az aszalványt a padláson tartották és felhasználásra szakajtóval, kis kosárral, vászon zacskóval hordták le. Hencidán, Konyáron és Gáborjánban a lencsét kosárban a padon tartották. Amikor szükség volt rá, kötőbe, zacskóba szedtek belőle és úgy hozták le a főzéshez. A kéményben, padláson, a kamrában függő füstölt hús, szalonna, kolbász lehordásához nem használtak külön edényt. Az egyik végét megfogva vágtak le belőle megfelelő darabot és azt kézbe fogva hozták le a padlásról vagy hozták ki a kamrából. A főzéshez, tészta csináláshoz szükséges lisztet mindenütt szakajtóba szedték a lisztes ládából vagy lisztes zsákból (ezek a kamrában állottak) és azzal hozták ki. A határban különböző időpontokban végzett mezőgazdasági munkák (szántás, vetés, aratás, hordás, cséplés, szénagyűjtés, faízás, vesszőszedés, szőlőmetszés, permetezés, szüret) idején állandósult emberi erővel végzett teherhordási forma volt az ételhordás, ebédhordás. Estefelé a vacsorához előszedték a maradékot, ha volt. Vagy tejet, túrót, málét, görhe málét, nyáron aludttejet, dinnyét, szilvát készítettek elő. Hasonlóan állandósultak bizonyos teherhordási formák a napi állatetetés sel kapcsolatosan is. Korán reggel, a fejéssel egybekötött etetés előtt a férfiak kitrágyáztak az istállóból. A trágyát vagy egyes hordásban villára véve, esetleg tragaccsal, vagy kettes hordásban saroglyával kihordták a szarvasra, a trágyadombra. A szarvasmarháknak háton vitt szénáskosárban szénát, vállra vetett villára akasztott kukoricaszárat, vagy kétfülü kosárban répát vittek a szénaboglyától, a szárkúptól, szárrakástól, illetve a répásveremtől az istállóba. A lovaknak a széna mellé kétfülü zaboskosárban zabot vitt a gazda. A disznók vályújába egyfülű (véka) vagy kétfülü dézsában, szórványosan favödörben vitte a gazda a ház előtt elkészített ivóst, a hízóba fogottaknak pedig kétfülü kosárban szemes kukoricát, vagy vékában, kétfülü fadézsában még áztatott darát is. Az ólból kiengedett baromfiknak a gazdasszony vagy a nagylány felfogott kötőjében szemet (kukorica, árpa, ocsú) vitt a kamrából és az ól előtt szétszórta. A baromfiaknak elkészített ételt is vittek az asszonyok cseréptálban, rocskában. Az elkészített étel mosogatólébe áztatott kenyérhajból, főtt krumplihajból, kukoricadarából meg esett almából, körtéből, szilvából és egyéb hulladékból állt. Az állatok esti etetése járt hasonló teherhordási munkákkal. Az állatetetéssel járó emberi erővel végzett teherhordás ugyancsak állandósult formája volt az itatásnak az a formája, amikor a gazda vagy a felnőtt fiúgyerek az udvaron lévő kútból mert, fa vagy bádogvödörbe öntött és az istállóba vitt vízből megitatta a jószágot. Szentpéterszegen, Biharkeresztesen, Váncsodon, Berettyószentmártonban, Berettyóújfaluban emlékeznek arra, hogy az egyszerre két vödörrel vagy csöbörrel történő vízhordáshoz mind a nők, mind a férfiak vízhordófát is használtak. A vízhordófát a vállon átvetve hordták és a két végére akasztott vízzel teli edényeket egyensúlyozva, vigyázva nehogy a víz kilocsolódjon, vitték a kútról a vizet haza. A vízhordófát Váncsodon gamónak is hívták. Emlékeznek olyan vízhrodófákra is, amelyeket nem vállon át hordtak, hanem nyakba téve, keresztbe. Az ilyen vízhordófákat nem egy, hanem két kézzel biztosították, egyensúlyozták. A vízhordófa használata azonban nem volt általános. A századfordulón még alig volt otthoni kút. A vizet az utcai kutakból, 198