Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)

FÜGGELÉK Nagy-Szalonta társadalmi helyzete A nagy-szalontai országgyűlési képviselő-választás erkölcsi jelentőségét a közvé­lemény előtt leginkább azon általános benyomások határozzák meg, melyeket ezen vá­lasztásra vonatkozó hírlapi közlemények a nagyközönség elméjében hátra hagytak. Ezen választásra vonatkozó hírlapi közlemények pedig úgy tűntették fel a mi hely­zetünket, hogy itt két politikai párt vívta meg egymással a választás harczát. Miután ismertük a forrást, melyből a vonatkozó közlemények merítve lettek, nem kívántuk hírlapi vita tárgyává tenni társadalmunk égő sebeit, mert a lezajlott harcz­ban közvetlenül saját egyéniségével érdekelt Lukács Gyula hírlapírói tolla oly termé­szetű erősségeket állított előnkbe, hogy önbecsérzetünk nem engedte meg azok ellen a védekezést. De most, midőn nem vele szemben védekezünk, hanem Magyarország legmaga­sabb erkölcsi testülete előtt a czélzatosan megtámadott igazat, — a jogot önmagunk iránt is kötelességünk kiemelni a ráfogások iszapjából, melybe azt a mesterségesen fel­izgatott szenvedély — és a józan ész intő szavára többé nem hallgató fanatismus bele­dobta, — kötelességünknek tartjuk társadalmi és politicai helyzetünk hű képét a vá­lasztás sorsa felett határozni hivatott bizottság előtt bemutatni. Az 1861. évi országgyűlési képviselő-választás Nagy-Szalontán már két egymással ellentétes törekvésű pártot talált, u. m.: a tagosító és nem tagosító pártot; a nem ta­gosítók táborába taroznak a 2—3 hold föld birtok tulajdonosai és az egészen vagyonta­lan lakosai a városnak, kik a rendetlen viszonyokból a szabadlegeltetés jogtalan gya­korlata által anyagi hasznot élveztek. Ezen időben nagy Biharrnegye kivétel nélkül az úgynevezett „balközép" politicai párthoz tartozott, a szalontai nem tagosítók szinte ezen párt híveinek vallották mago­kat, és mégis már a legelső választásoknál ellentétbe tették magukat és külön jelöltet állítottak csupán torsalkodási viszketegből. Ezen időtől fogva tart a két irány társadalmi harcza, és nem volt és ma sincs olyan üdvös közhasznú törekvés, melyért ezen egymással szemben álló két irányú társadalmi párt meg nem mérkőzött, meg nem küzdött volna. Az egyik párt terjeszti az értelmiséget, megalkotta a takarékpénztár részvény­társaságot, társadalmi gyűjtés által létesített felekezet jellegnélküli gymnasiumot, kis­dedóvodát, tornatermet, gazdakört, szervez gazdasági kiállításokat, létesített ártézi ku­tat, mely ezen vidéken az egészség főtényezője, megvette a regálét, mely a városnak a regálemegváltás útján 170 000 forint hasznot adott. Ezen párt tagjai az értelmiségi honoratiorok, a földbirtokosok, a gazdák, a keres­kedők és az iparos osztály értelmisége. Ezen párt tagjai az országgyűlési szabadelvű párt hívei, ezen pártnak volt je­löltje Arany László. A másik párt cselekvési tere a viszálkodás, az értelmetlenség felhasználásával a létezőnek lerombolására fanatizált törekvés. Ezen párt gyászos emlékű győzelmének még ma is érzett káros következménye az, hogy midőn a város mint úrbéri község Herczeg Eszterházy volt földesurával az úr­béri rendezés tárgyában a 70.000 frtban megköthető egyességet létesíthetett volna, ezen előnyös kiegyezést megakadályozta, és a városnak 300.500 forintba került az úrbéri kérdés rendezése. Ezen párt cselekvési körében szellemi középpont ma — a „Népzászlója", melyből meríti a bátorságot az abból olvasott beválthatatlan ígéretek utáni törekvésre. Eszközei a politicailag még éretlen tömegre gyakorolt erőszakos nyomás, a terro­rizálás, a társadalom bizonyos osztályai ellen izgatás, földelosztási tendentiák, és a köz­vetlen szomszédban lappangva bujdosó pór-socialismussali kaczérkodás. 191

Next

/
Oldalképek
Tartalom