Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)
bízottja előzetesen írásban szerződött Vlád János vasadi jegyzővel arról, hogy a községbeli szavazatokat 65 forintért megveszi. A petíció mellékleteiből kitűnően a megállapodás igen valószínűen megtörténhetett. Kővári Gábor széltallói bíró vallomásából kitűnően Kosztin Tamás szolgabíró, a harmadik, román jelölt viszszalépése után a két magyar párt között versengés támadt a románság szavazataiért, így a vasadiakéért is, akik Klobusiczky kortesei előtt kijelentették, hogy nem csatlakozhatnak, mert már el vannak kötelezve Baranyinak. Poroszlay Sigmond és társai 1866. december 31-én kelt védőiratukban elmondták, hogy Klobusiczky 1848 óta háromszor lépett fel a margittai kerületben, de mindannyiszor meg is bukott. Pártfőnöke, Lakatos László ügyvéd pedig a bukások után „kérelmezett" a nevében. Ez alkalommal a jobboldal igénybe vette a provizórium hivatalnokainak segítségét is, megyei pandúrokkal küldette szét zászlóit a községekbe, sőt a főispán nevét és jelöltjükkel való barátságát hivatalígéretekre, ill. az abból való elmozdítással való fenyegetésre használták fel. Ezen túlmenően itatták a választókat a választás előtt és alatt egyaránt, majd pedig amikor Bárányi Ágostonnak már „általános többsége volt", az egyedül hátramaradt Vasad község szavazói közé tolakodva 5—5 forintot ígértek egy szavazatért. Igen érdekes a vasadi Papp Pál lelkésznek és Vlád János jegyzőnek az ellenkérvényhez mellékelt tanúsítványa, amely hallgatott ugyan az inkriminált 65 forintról, de elmondta a csatlakozás történetét. Eszerint a margittai református paplakba, ahol a szavazás előtti percekben Bárányi Ágoston is időzött, a románok küldöttséget menesztettek, melynek tagjai Terniván János szentlázári görög egyesült és Ursz Pál terebesi „keletegyházi" lelkészek voltak, akik előadták, hogy abban az esetben nem léptetik fel saját jelöltjüket, ha Bárányi kötelezi magát, hogy „á nemzetiségi kérdésekben á román követekkel szavazand". A magyar jelölt a jogegyenlőségre hivatkozva nem fogadta el e feltételt. Délben újra népes román küldöttség kereste fel Papp Pál vasadi görög egyesült lelkész vezetésével, aki „a kérdéses ügyet mindnyájuk hozzá szóllására előterjesztvén, eszmecsere keletkezett", minek nyomán a románok Bárányi mellé állottak. Hogy e megállapodásban szó esett-e a kérdéses pénzösszegről vagy nem, arról természetesen nem szól e bizonyítvány. Ez egyébként valószínűsíthető, hiszen — miként a petícióhoz csatolt egyik nyilatkozatból kitetszik — az összegre tulajdonképpen a vasadiak úti- és ellátási költségeinek fedezésére volt szükség. A ház V. igazoló osztálya mindenesetre megtalálta a módját annak, hogy ne kelljen érdemben állást foglalnia. A plénum által vita nélkül elfogadott, a hasonló esetekben kialakított gyakorlattal teljesen egybehangzó vélemény szerint a panaszolt megvesztegetést nem a képviselő, hanem „egy állítólagos megbízottja követte el", arra viszont, hogy az illető valóban Bárányi megbízásából járt volna el, bizonyítékot fel nem hoztak, így pedig a kért vizsgálat semmi eredménnyel nem kecsegtetvén, elrendelésére sem volt ok. 1 6 A margittai kerületet a Deák-párti programmal fellépő Klobusiczky Ágostonnak végülis 1869-ben sikerült megszereznie, bekövetkezett halála folytán azonban időnek előtte, 1871. december 22-én időközi választást kellett tartani. Ebből a Deák-párti Papfy Jusztinnal szemben Zsigó Endre érmelléki szolgabíró, balpárti jelölt került ki győztesen. A jobbpárti petíció ezalkalommal elnöki részrehajlásra, vesztegetésre és megfélemlítésre hivatkozott, mivel azonban benyújtói visszavonták, a V. bíráló bizottság 1872. február 5-én csupán az eljárás megszüntetését mondhatta ki. E visszavonásra valószínűleg befolyással lehetett az a körülmény is, hogy a vármegyét ebben az időben a Tisza Kálmán vezette bal16 KL65—68/37., 49., KN65—68 I. 105. 168
