Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Kilián István: Menszáros Károly nagykereki gazdaságának inventáriuma 1837-ből

A család nemesi címét az aszódi postamester, János szerezte meg. 1 3 Neki ösz­szesen nyolc gyermeke volt, akik közül csak egynek, Györgynek tudtuk az élet­útját követni. Birtoka volt Nagykőrösön, Gyömrőn és Tetétlénben is. 1 4 György­nek négy gyermeke volt: Dániel, Sándor, Gábor, Judit. Dániel Nagykerekiben lakott, s 1807-ben már csak az özvegye vett részt a családi osztozkodáson. 1 5 Sán­dornak Kerekiben és Pelén volt birtoka. 1 6 Gáborról semmit nem tudunk, Judit­ról is csak annyit, hogy Hódos János volt a férje. 1' György gyermekei közül a kereki ágat Sándor illetve az ő gyermekei vitték tovább. Sándor első felesége Szegedi Dombosi Julianna volt, a második pedig Miskolczy Julianna. Tisztázhatatlan, hogy eddig ismert két gyermeke melyik feleségétől született. László 1778-ban született, Károly feltehetőleg néhány évvel később. László Éradonyban (Bihar m.) és Közepesen gazdálkodott nagyobb bir­tokon. Házasságával lehetett valami probléma, feleségétől vagy élettársától, Rit­ter Jozefától született gyermekeit ugyanis egy darabig a világi bíróságok tör­vénytelennek jelentették ki, s csak az egyháziak törvényesítették. Az állam ré­széről csak 1834-ben történt meg a törvényesítés, s így akkor már özvegy anyá­nak sikerült a gyermekek jogait biztosítania. Összesen hat gyermekük született: négy fiú és két lány. 1 8 Menszáros Lászlónak Károly volt a testvére. Az ő gazdaságának az inventá­riumát közlöm alább. Életéről nem sokat lehetett megállapítani. Nagyobb részt kapott unokatestvére, az Éradonyban lakó Florentina hagyatékából. 1 1' A kor szo­kása szerint jogot végezhetett, mert 1816-ban Bihar megyében assessornak ne­vezték ki. Volt birtoka a már említett Ádámpusztán is. 1847-ben a váradi ne­mesi közgyűlés már örököseiről beszél. Ezek szerint neki 1847 előtt kellett meg­halnia. 2 0 Igen értékes adatokat találtam Balog Sándor nagykereki tanító kérvényé­13. Az armálist 1715. február 1-én nyerte VI. Károlytól. Kihirdették Pest megyében 1715. május 7-én. 1830. tájékán is élt Mihályfalván egy Menszáros János. Osváth­féle hagyaték. HBmL IV. A 12/c 13. cs. 14. HBmL IV. A 12/c 13. cs. 15. 1779. március 15-én kapott bizonyságlevelet Pest-Pilis-Solt vármegyétől Osváth L. több pecsétjének a forráshelyét megadja. Lerajzolja családi címerét is. Annak, hogy Kerekiben volt birtokos, első adata 1787. április 21-ről való. 1808 előtt meg kellett halnia, mert a családgyűlésen 1808. június 10-én már az özvegye vett részt. 1783-ban már főszolgabíróként emlegetik, özvegye 1809-ben Esztárban tűnik fel. HBmL IV. 12/c 13. cs. 16. 1779. március 15-én kapott bizonyságlevelet. 1803-ban már a hagyatékáról beszél­nek a források, s 1807-ben címerrajzát közli Osváth. Egyébként 1803 előtti halála valószínű, mert minden ezutáni adat szerint már csak özvegye, illetve örökösei sze­repelnek Osváth jegyzeteiben. 1807-ben a családi osztozkodáson özvegye vesz részt, 1808-ban a családgyűlésen a gyermekek ügyét Gencsy László képviseli. HBmL IV. 12/c 13. cs. 17. Árvaként emlegetik. Esztárban él. Férje Hódossy János. Veje Erdődy Lajos. Apja állítólag Menszáros János aszódy postamester volt (Osváth HBmL IV. A 12/c 10. cs. Osváth bizonyosan tévedett. HBmL IV. A 12/c 13. cs. 18. 1810-ben találjuk Közepesen ekkor az éradonyi és középesi birtokait haszonbérbe adta ki. 1818-ban Éradonyban találhatjuk. 1805-től assessor. 50 éves korában 1828­ban halt meg. HBmL IV A 12/c 13. cs. 19. 1807-ben „mag nélkül halt meg" s óriási birtok maradt utána. 1854-ben feltűnik Nagyváradon egy másik Florentina. A kettő nem tévesztendő össze. HBmL IV. A 12/c 13. cs. 20. Címere ugyanaz, mint apjáé vagy László fivéréé. 1816-ban assessor Ugyanebben az évben nevezik ki táblabíróvá. 1847. februárjában már az örököseiről gyűjt ada­tokat Osváth, de még ugyanebben a hónapban Ádámpusztán találjuk. Halála tehát erre a hónapra eshetett. HBmL IV. A 12/c 13. cs. 133

Next

/
Oldalképek
Tartalom