Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Kilián István: Menszáros Károly nagykereki gazdaságának inventáriuma 1837-ből
ban Pest megye erősítette meg Menszáros Dániel és Menszáros Sándor nemességét, s 1848 előtt Nagykerekiben földesurak voltak. A család nemesi előneve is azért lehetett „nagykereki", mert egyik ág már régebben itt élhetett. 6 Nem lehetetlen tehát, hogy már 1715-ben voltak itt birtokaik. Területük meglehetősen nagy mennyiséget tehetett ki, mert e község határain kívül Pelbárthidán, Ádámpusztán és Artándon is volt a családnak birtoka, sőt a XIX. században a Szatmár megyei Mezőpetriben és Tatárfalván, a Belső-Szolnok megyei Kővár vidékén is lehetett találni Menszárosokat. A publikált adatok kétségkívül arra mutatnak, hogy egy kiterjedt, sokfelé szerteágazó s igen gazdag nemesi családról van itt szó. S minthogy nem sikerült megállapítani a család nagykereki birtoklásának legkorábbi időpontját, levéltári kutatáshoz folyamodtam. 7 A levéltár több térképet őriz Nagykerekiről. Ezek közül elsőként az 1858-ban készült rajzon találtam meg a Papszászok nevét. 8 A Kiskőrös és a böjti út találkozásának körzetében, de még kereki határában volt Papszász Lajosné, Menszáros Eszter birtoka. A Varjas dűlő valamint a Kocsis sziget találkozásánál a 39-es helyrajzi számú telek is az övé volt. Az 1886-os térképen már világosan kirajzolódik, Menszáros Eszter fia, Papszász Károly nagykereki birtokának határa. 9 A terület ugyanez, ekkor már Bojtszeg néven ismerték. A család továbbra is itt maradt Kerekiben, s ekkor Papszász Károly egyik örököse, Sturman Györgyné birtokában volt a kereki határ egy része. 1 0 A levéltárban azonban igen gazdag családtörténeti adalékhoz jutottam. Osváth Lajos a megye egykori levéltárosa óriási apparátussal gyűjtötte össze a megye nemesi családainak históriáját. Nevek szerint csoportosította a közgyűlési jegyzőkönyvek adatait, s ezeket bizonyára egységesíteni akarta. A feldolgozásra azonban már nem került sor. Ez az összegyűjtött cédulagyűjtemény azonban a maga nemében biztos támpontot adott a család történetéhez. 1 1 így sikerült tisztáznom a família históriáját. Nagy Iván és Kempelen publikált, Osváth Lajos kéziratban maradt jegyzetei, valamint a Déri Múzeum irodalomtörténeti gyűjteményében levő adatok alapján az alábbi módon lehet egységesíteni a családfa rajzát. 1 2 6. Reiszig E.: i. m. : 639. Nagykerekin kívül állítása szerint Kőrösszegapátiban is volt birtokuk 1848 előtt. Fényes E.: II. 206. nem említi. 7. A család történetét vö, még. Nagy I.: i. m. VII. 413.; Kempelen B.: i. m. VII., 152.: Herpay G.: i. m 434. 8. A Hajdú-Bihar megyei Állami Levéltár. (HBmL) az alábbi térképeket őrzi Nagykerekiről: 1. ...Kereki határának térképe 1838. Jelzet: BmT 64. 2. Nagy Kereki helysége újonnan osztandó úrbéri állományának terve. 1843. Jelzet: BmT 91. 3. Nagy Kereki helysége egész határának... térképe. 1852. Jelzet: BmT 101. 4. Nagy Kereki egész határának a volt úrbéri földek szabályozásának s majorsági birtokok aránylagos kiosztásának térképe. 1857. Jelzet: BmT 106. 5. Nagykereki község határának s a volt úrbéri földek szabályozásának térképe. 1858. Jelzet: BmT 113. 6. Nagykereki határleírás 1886. Jelzet: VI. 127./ddd; 7. Nagykereki határleírás 1937. Jelzet: VI. 127. Vö: Módy: i. m. a megadott jelzeteknél. 9. HBmL. BmT 113.; HBmL VI. 127,/ddd 10. Sturman Györgyné egyébként Papszász Lajosnak unokája. Leányneve: Papszász Ilona. Apja neve Papszász Károly. Vö: HBmL VI. 127/ddd Nagykereki betűsoros névjegyzék. 1910. körül. 11. Osváth-féle hagyaték. IV. A 12/c 13. HBmL. Héthy Zoltánnak itt kell köszönetet mondani, aki volt szíves tájékoztatni arról, hogy a hagyaték egykori tulajdonosa nem Osváth Pál, hanem Lajos volt. 12. Nagy 1.: i. m: VII. 413.; Kempelen B.: VII. 152.; Nagyon jó eligazítást nyújtott a családfához: A Papszász- és a Gellén-család családfája Bartha Istvánnéig levezetve. Déri Múzeum Irodalomtörténeti gyűjtemény. Kézirat./DM ír. tört. gy. Kézir. X. 76. 6. 1. valamint: Balogh Sándor nagykereki iskolatanító kérelme Papszász Lajoshoz. Nagykerekiben, November 5-én. 1845. DM. Ir. tört. gy. kézir. X. 76. 64. 1. 131
