Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

IRODALOMTÖRTÉNET - Bakó Endre: Nadányi Zoltán levelesládájából

ő sem kívánt senki dolgába beleavatkozni. Az más kérdés, hogy ítélt, minősített. Tudjuk, hogy Kosztolányit tartotta a legnagyobb kortársának, azt a Kosztolányit, aki Nadányihoz hasonlóan különböző világnézetű írókkal és lapokkal tartotta a baráti kapcsolatot. Nadányi az említett lapokkal egyidőben vagy majdnem egyidőben munkatársa volt a Nyugatnak, a Kelet Népének, a Magyarországnak is. Barátjának vallotta a konzervatív Csathó Kálmánt, Komáromi Jánost, a polgári liberális Kosztolányit, Füst Milánt, Szép Ernőt, Illés Endrét, a paraszti-iparos rendből származott Szabó Pált stb. Nem taktikázás, nem kétszínűség volt ez, hiszen nem titkolta egyik baráti körét sem, mint ahogy korábban Nagyváradon sem zavarta a két irodalmi folyóirat közötti csatazaj : hol a Tavaszhoz, hol a Magyar Szóhoz vitte verseit, olyan természetes őszinteséggel, hogy a szerkesztők naivitást láttak magatartásában, s szó nélkül megbékéltek a ,,közös szerzővel". Akárcsak a húszas-harmincas években a magyarországi lapok szerkesztői. *** A közreadott levelek természetesen nem egyformán értékes dokumentumok, fontos és kevésbé lényeges egyaránt akad köztük. Közlésüket mégis indokoltnak érzem, mert a kisebb értékű intformációk is szolgálhatják a kutatás érdekeit. Talán felesleges említenem, hogy az anyag Nadányi levelezésének mindössze töredéke. Ez nem csupán logikus feltételezés, hanem bizonyosság. A költő és családja ugyanis 1944 májusában elmenekült Nagyváradról Kőszegre, októberben Budapestre húzódtak, s távollétük alatt értékeik egy része Váradon megsemmisült, de a másik része sem jutott vissza hozzájuk. Szeretném végezetül megemlíteni, hogy a leveleket 1964 novemberében Nadányi Zoltánné bocsátotta rendelkezésemre, egy Nadányi Zoltánról készülő dolgozathoz. Az évek során a leveleknek egy részét különböző helyeken publikáltam. Nadányi Gertrud időközben úgy határozott, hogy a hagyatékot a Bihari Múzeumnak adományozza. A Bihari Múzeum vezetője felhatalmazott, hogy a már publikált levelek ismét jelenjenek meg a többivel együtt, hogy a hagyatéki levélanyag egy helyen hozzáférhető legyen. Nadányi Zoltánnak az ötvenes években feleségéhez írott levelei külön feldolgozást kívánnak, ezért azok itt nem szerepelnek, akárcsak néhány más természetű dokumentum sem. A leveleket keltezésük időrendjében, ahol szükségesnek mutatkozott, rövid jegyzetek kíséretében adom közre. 1928 Nadányi Emiltől 1928. márc. 7. (autográf, boríték nélk.) Kedves Zoltán, Herczeggel, Csathóval, Zilahyval átvettük a B. H.-át. Súlyt fektetnénk arra, hogy Te munkatársa légy a B. H.-nak. Tárcáidat, verseidet várjuk és tisztességesen fizetjük. Ha volna egy regényed az nagyon jól jönne Üdvözöllek kedves családoddal együtt Nadányi A Budapesti Hírlapról van szó, melynek kisalakú céges levélpapírján íródott a levél. Nadányi Emil (1881-1933) jogtörténész és lapszerkesztő, a költő távoli rokona volt. "334