Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

RÉGÉSZÉT, ÓKORTUDOMÁNY - ARCHEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Módy György-Kozák Károly: A herpályi templomromnál végzett régészeti kutatás és helyreállítás (1972-1975)

nem törődött. A Csonaktorony már-már a teljes pusztulásra volt ítélve, amikor 1958. nyár végén a Hajdú-Bihar megyei Tanács Építőipari Vállalatának műemlékbarát dolgozói dr. Letényi Árpád kezdeményezésére elhatározták, hogy jórészt társadalmi munkával helyreállítják. Ugyanazon év ősz elején az ÉM Debreceni Tervező Vállalata részéről Mészáros Géza elkészítette a tervezett restaurálás-rekonstrukció műleírását és költségvetését. Miután a tervet az Országos Műemléki Felügyelőség jóváhagyta, 1959. május elején megkezdődött a Csonkatorony restaurálása.

2'" A tervezésnél és a kivitelezésnél természetesen a megmaradt épületállományból indultak ki. Felhasználták a Csonkatoronynak az 1904. évi helyreállítás utáni állapotát mutató, valamint néhány korábbi ábrázolását. A restaurálás a II. világháború alatti pusztulást megelőző megjelenési forma visszaállítását célozta. Sem építéstörténeti, sem előzetes régészeti kutatásról nem lehetett szó az adott körülmények között. Ez magyarázza, hogy a rekonstrukció bizonyos részleteknél nem egyértelműen mutatott rá, hogy a Csonkatorony egy elpusztult nyugati toronypáros, háromhajós templom déli tornyának fennálló maradványa. Már említettük, hogy milyen sajnálatos volt, hogy Zsák Adolí ásatási eredménye a közismert, könnyen kézbe kapható helytörténeti munkákba nem került be. Az 1959. évi restaurálás egészében véve igen sikerült volt. A biztos és közeli pusztulástól mentett meg egy jelentős kora Árpád-kori objektumot a műemlékekben szegény Hajdú-Bihar megyében. Illesse ezért itt is köszönet a kezdeményezőket és közreműködőket, akik a társadalmi munka vállalásával a műemlékügy iránti felelősségre is példát mutattak. Az elpusztult részek rekonstrukciójával restaurált, tetőzettel, belül három pihenőszinttel ellátott, így megtekinthető műemlékké vált Csonkatorony méltán bekerült a műemlékjegyzékbe és Genthon István művészeti emlékeinket összefoglaló 1961-ben megjelent munkájába. Ebben ugyanakkor továbbra is indokolatlanul úgy szerepel, mint - ,,a hajdani Szt. Pál prépostsági templom maradványa". '' Ezzel szemben két évvel később Györffy György az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza első kötetében - annak ellenére, hogy Sőregi 1930. évi monostorpályi ásatását nem ismeri - a pályi monostorra vonatkozó vonatkozó XII-XIV. századi adatokat kivétel nélkül Nyírpályihoz (Monostorpályi) kapcsolva. Még a Váradi Regestrumban 1222. évben szereplő „ecclesia de Pauli"-t is, bár véleményét óvatosan fogalmazta meg. "' Továbbra is úgy érezzük, hogy éppen az egyetlen eddig ismert adat ez az 1222. évi említés, melyet feltételesen a herpályi monostorhoz kapcsolhatunk, így vélekedésünk ebben a Jakó Zsigmondéval egyezik. Magára Herpály falura Györffy az előzőleg ismerteknél két évtizeddel korábbi adatot hoz: „villa Herpauli"-t 1273-ban említik, amikor a váradi püspök a falu dézsmáját a káptalannak engedte át. 28 Mészáros Géza Debrecen, 1958. szept. 3-án kelt dokumentációját lásd 54 09-175/1 törzsszámmal az Országos Műemléki Felügyelőség Tervtárában 512. szám alatt. Lásd még Herpályi vagy pálosrendi templom toronyrom helyreállítása. Tervező: Mészáros Géza. Magyar Építőművészet. IX. évf. (1960) 4. sz. 34. 29 Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. 2. (Budapest, 1961) 34. 30 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. A-Cs. (Budapest, 1963) 625., 650-51. Györffy a nyírpályi azaz monostorpályi premontrei prépostságra vonatkozóan hasznosította Oszvald Ferenc: Adatok a magyarországi premontreiek Árpádkori történetéhez c. adatközlő tanulmányát (Művészettörténeti Értesítő VI. évf. 231-254). - 1234., 1294. és 1320. évi premontrei kolostor jegyzékek feltüntetik a pályi monostort, mely az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékekben nyírpályi prépostságként szerepel. 73