Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

IRODALOMTÖRTÉNET - Bakó Endre: Nadányi Zoltán levelesládájából

Bakó Endre Nadányi Zoltán levelesládájából Sas Ede, a „Nagyvárad" főszerkesztője, a sokoldalú, konzervatív író mesterember indította el Nadányi Zoltánt a költői pályán. Nem véletlen, hogy az első nyomtatott kritikát maga Rákosi Jenő, a konzervatív irodalom vezére, Ady megátalkodott ellensége írta az ifjú költőről 1908-ban, tehát abban az évben, amikor a Nagyváradon szerkesztett A Holnap című antológia kapcsán kirobbant a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb belháborúja. Sas Ede tudta, hogy Nadányi igazi tehetség, ezért minden befolyását latba vetette, hogy egyengesse a fiatal költő útját a konzervatív irodalmi társaságokhoz és folyóiratokhoz. Nadányi azonban rövidesen kioldozta magát a népnemzeti epigonizmus bilincséből, s már a tízes évek elején A Nyugat világnézete, esztétikai ízlése felé orientálódott, amit nemcsak versei bizonyítanak, hanem többek között egy Osvát Ernőhöz írott levele 1914-ből, melyben személyes ismeretségükre hivatkozva a legendás szerkesztő figyelmébe ajánlja frissen megjelent kötetét, Újabb versei-t. (A levél a Petőfi Irodalmi Múzeumban olvasható.) A Nyugat azonban csak a Kerekerdő (1917) című versesköteté méltatta, de azontúl minden Nadányi-kötetről elismeréssel szólt. Nadányinak módjában állt (minthogy újságíró volt, s Nagyvárad szellemi életében jelentős szerepet vállalt), a Váradra látogató irodalmi főembereket megismernie. A Nyugathoz való kötődést ezek a személyes ismeretségek tovább mélyítették. Az alább közölt levelek bizonyítják, hogy az évek során az ismeretségek sorra barátsággá fejlődtek. Felvetődik a kérdés - mint ahogy már felvetődött -, mi magyarázza a konzervatív örökséggel jószerint semmi rokonságot nem tartó Nadányi-költészet ellenére a költő személyes kapcsolatait bizonyos konzervatív körökkel? Mi lehet ennek az ellentmondásnak az oka? A rövid válasz így hangzik: Nadányi életkörülményei és életszemlélete. 1920-ban tért vissza Magyarországra menyaszonyával és egy kötet vers kéziratával. Segítségre volt szüksége, s ő nagyváradi barátjához, Szigligeti Társaság-beli társához, Zilahy Lajoshoz fordult, aki Budapesten már bizonyos befolyással rendelkezett, s Nadányi régebbi kapcsolataira is támaszkodva, felújította a költő konzervatív kötődéseit. így lett Nadányi Zoltán az Új Idők, a Budapesti Szemle, a Protestáns Szemle, később a Budapesti Hírlap munkatársa. De tudnunk kell azt is, hogy Nadányi a századforduló egyik uralkodó eszméjének, a liberalizmusnak volt híve, s ezért gondolkodásmódját, cselekedeteit faji-, vallási- és osztályszempontok nem befolyásolták. A szuverenitást mindenekfelett tisztelte, nem engedte meg, hogy alkotásmódjába beleszóljanak, de "333