Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Máté László: Berekböszörményi népi konyha a XIX. század második felében

Máté László Berekböszörményi népi konyha a XIX. század második felében Berekböszörmény a Kis-Sárrét szélén a Sebes-Körös és a Csente között emelkedő magasabb földháton fekszik. A Sebes-Körös szabályozásáig egészen a község alá felnyúltak a mocsarak, többi oldalán pedig mocsári tölgyerdők kerítették. Szántóföld alig volt pl. 1815-ben is csak 282 és fél hold, de még a XIX. század második felében is a határ több mint 60° 0-a erdő és mocsár. A helyben levő erdő és mocsár meghatározta a falu életét: erdőgazdálkodás, fafeldolgozás mellett a pákász életmód volt a domináló Jellegzetes, hogy a pásztorkodás, különösen a többi bihari falura annyira jellemző juhtenyésztés teljesen hiányzik. így érthető az, hogy a mocsári életmód megszűnésével 3 pásztorkonyhák megkerülésével egyből tipikus parasztkonyhák alakultak ki. A lecsapolást követő életmódváltozás befolyásolta a táplálkozást s vele összefüggésben a konyha kialakítását, berendezését. Ekkor szűnik meg a régi pákász életmódot tükröző konyha, s alakul át teljesen a földművelő életmódhoz idomuló konyhává. Míg a régi konyhák felszerelésére csak elvétve előkerülő eszközökből és korabeli írott forrásokból következtethetünk (hiszen a legöregebb böszörményi ember sem tud már visszaemlékezni erre az időre), addig az 1850-60 körül kialakult parasztkonyha szinte tökéletes épségben megmaradt. A berekböszörményi konyha (pitar) belső képe A berekböszörményi ház az ún. sárréti típushoz tartozik. Csapott „kanfaros" nádtetejével, oszlopos vagy bolthajtásos tornácával igen szép látványt nyújt. Jellegzetesen berekböszörményi, hogy a tűzfala minden esetben tapasztott, s ezen a tűzfalon sokszor művészeti díszítmények között mindegyiknél megtaláljuk az építés évét, ami iegtöb esetben 1840-60 körül van (1-2. kép). A tornácról beléphetünk a pitarba, mely a parasztházak konyhája, főző és ebédlő helye is egyúttal. Ennek a helyiségnek nincs ablaka, csak az ajtó szemöldökfája fölötti négyszögletes kis lyukon szűrődik be némi világosság. Nyáron többnyire nem is igen volt szükség, mert napközben állandóan nyitva volt az ajtó, legfeljebb egy rongypokróccal elzárva a legyek elől, télen pedig az állandóan égő tűz, esetleg a mécses úgy-ahogy megvilágította. A helyiség két részre oszlik. Az első, az ajtó felüli rész le van padlásolva, ki van meszelve. Ide nyílik a két ajtó, a kis és a nagy házból (szobából) (1. rajz). A pitar másik részét ettől egy masszív félkör alakú bolthajtás választja el, ennek anyaga minden esetben tégla. A leválasztott területet mind a négy oldalán boltív fogja körül. Szélesebb oldalán nagyobb, laposabb, keskenyebb oldalán keskenyebb bolthajtással záródik. A boltozat tulajdonképpeni célja a szabadkémény, vagy pendelykémény tartása. Az egész kémény is teljesen téglából készült. A más falvakban ma is látható deszka kéményeknek itt már az emléke is alig él. Ennek oka, hogy a "301