Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Korompainé Szalacsi Rácz Mária: A bihari házikenyér

Reggel 7-8 óra tájban került sor a bevetésre. (Ha éjjelivel süt a háziasszony, azaz ha már éjfél után 3 órakor nekifogott dagasztani. Nappalival süt, aki csak reggel 6 óra után kezd dagasztani és délre sül ki a kenyere. Rest asszonynak tartják, aki így osztja be a munkát.) Bevetés előtt gondoskodni kell a kemence belső megvilágításáról. Többnyire kis meggyújtott szalmaköteget dobnak a kemence végébe és anak fényénél helyezik egymás mellé a kenyereket. Ennek az egyszerű világítási alkalmatosságnak csóva a neve, Berettyószentmártonban vetőcsóva, Hencidán, Gáborjánban csúca, Nagykerekiben szalma csutak. A kemence megvilágítását sokan ma ís úgy oldják meg, hogy az első kenyérbe nádszálat, olajos ronggyal körülcsavart fapálcikát vagy olajba mártott kóró darabkát szúrnak és meggyújtják. Ezt szusztorának nevezik, Szűcs Sándor is említést tesz róla.

1

8. A szusztora sajátos nyomot, mélyedést hagy a kenyér tetején. Ilyen nyomot szándékosan, az ujjukkal is szoktak nyomni a kenyerek tetejébe, ezt a szokást azzal magyarázzák, hogy így nem válik el a felső haja. Ha két asszony együtt süt, akkor egyikőjük megkülönböztetésül tesz köldököt a kenyerébe. Bevetéskor a szakasztókosárból a sütőlapátra (9. kép) borítják a kenyeret. Egye sek a lapáton levő kenyértészta tetején vagy oldalán vágást tesznek. így a laposan szakasztott kenyér formája is hasonló lesz a fejesen szakasztottéhoz; sülés közben szépen felnyílik. A sütőlapátra borított kenyeret óvatosan, de gyorsan betolják a kemencébe, vigyázva arra, hogy ne kerüljenek közel egymáshoz, majd ügyesen kirántják a ke2l0 CB 9. kép 10 Szűcs: i. m. 220. 294