Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A legeltető állattartás kutatásának néhány kérdése (Uradalmi vándorpásztorkodás)

A téli és nyári legelő közt folyton vándorló juhászokat vidékünkön is megtalálhatjuk. Egyes Szabolcs megyei falvak (Kék, Demecser, Pátroha, Nyirtas stb.) juhászai lakóhelyüktől 100-150 km-re a Hortobágy északi szélén, a bihari szikeken béreltek nyári legelőt. De előbb, kora tavasszal a Hegyaljára tettek egy kitérőt s az erdős lankák korai sarjadását legltették, késő ősszel, amikor a nyári legelőkről hazaérkeztek s a faluk körüli tallókat is végig legeltették, a káposztatermő faluk határát keresték fel s itt a káposztatorzsán javították fel a juhokat telelésre. Gyakran még a tél is más faluk határában érte őket."Újabban Vámospércs, Nyírlugos határában figyeltem meg, hogy a vándor juhászok a tsz-ek kukoricafóldjeit keresik fel ősszel, ahol a le nem vágott kukoricakórót legeltetik, közben az elhagyott kukorica csöveket is összegyűjtik:' A transzhumáció és vándor pásztorkodás rokon fogalmak, s ma már eléggé ismeretes mind a magyar, mind a nemzetközi szakirodalomban. Az állatfalkák migrációját feltételező legeltetési formának azonban több fajtája ismeretes. Újabban leginkább a Wolfgang Jacobeit által 1961-ben rendszerbe foglalt három főtípust szokták a kutatók alapul venni.'

1 Jacobeit megkülönbözteti magát a transzhumációt, amikor a pásztorok egy előre meghatározott útvonalon haladva legelőiket az évszakoknak megfelelően folyton változtatják, de családjuk egy állandó lakóhelyen él, az ún. alpwirtschaftot, amikor az állatok a telet a telephely (falu) közelében, vagy éppen a falusi istállókban töltik s csak a nyári legelőre hajtják ki őket a havasokba vagy nálunk a pusztákra. Ilyen helyeken a kihajtás, még inkább az őszi hazahajtás rendszerint ünnepélyes ceremóniák között történik. Harmadik forma a nomadizmus, amikor a nyájak vándorlásával időnként maga a telephely is költözik, vagyis helyét változtatja. (Ez a forma főként a közép- és kelet-ázsiai sztyeppéken, valamint afrikai arab és néger törzsek között volt tipikusan jellemző.)'

1 Erdélyi purzsások teleltetése a Hortobágyon. Tanulmányok a Hortobágy néprajzához. Műveltség és Hagyomány XV-XVI. éfv. (Debr. 1972-7.) 139-151; A kérdés részletesebb irodalmát közli: Földes László: Az állattartás és pásztorkodás magyar néprajzi szakirodalma. Index Ethn. VIII. évf. (1963) 84-89; és Szabadfalvi József: Az extenzív állattenyésztés Magyarországon. Műv. és Hagy. XII. évf. (Budapest, 1970) 193-214. 2 Varga Gyula: Vándorló juhászok a kismarjai sziken. Ethn. LXVII. évf. (1956) 109-123. 3 Saját megfigyelés 1973 telén. 4 Jacobeit Wolfgang: Zur Frage der beziehungen zwischen Transhumanz, Nomadismus und Alpwirtschaft. Beiträge zum Völkerforschung Hans Damm zum 65 Geburstag (Berlin, 1961.) Veröfenlichungen des Museums für Völkerkunde zu Leipzig Heft. 11. 313-322. 5 A kérdésnek igen kiterjedt irodalma van. Mindenekelőtt a Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa (Szerk. : Földes László). Bp. 1961.) című kötet következő tanulmányaira támaszkodtunk: Belényesy Márta: Viehzucht und Hirtenwesen in Ungarn im 14. und. 15. Jahrhundert, im. 13-83.; Dobrowolski Kazimierz: Die Haupttypen der Hirtenwanderungen in den Nordkarpaten vom 14. bis zum 20. Jahrhundert, im. 113-146.; Marinow Vasil: Die Schafzucht der nomadisierenden Karakatschanen in Bulgarien, im. 147-196.; Vládu\iu Ion: Almenwirtschaftliche Viehhaltung und Transhumance im Brangebiet (Südkarpaten, Rumänen), im. 197-242.; Simonjenko L: Almenwirtschaftliche Schafzucht der ukrainischen Bevölkerung in den Waldkarpaten im 19. und zu Beginn des 20. Jahrhunderts, im. 363-388.; Kopczynka-Jaworska Bronislawa: Das Hirtenwesen in den Polnischen Karpaten, im. 389-438. A fentieken kívül: Durtäre N.: A juhtartás, illetve pásztorkodás hagyományos típusai a románoknál. Ethn. LXXV. évf. (1964.) 247272.; Kral J.: Die Almwirtschaft in Karpatorussland. Mitteilungen den Geographischen Geselschaf in Wien, 71. (Wien, 1928.) 112-119.; Morariu T.: Cîteva contributiuni le migrate pastoralä actuala din Republica Populará Romíná. Annarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei pe anii 1959-1961. (Cluj, 1963.) 39-49.; Vuia R. : Tipuçi de pästorit la rominie (sec. XIX- ineepul sec. XX.) (Bucureçti, 1960) A magyar szakirodalmat közli: Földes László: Az állattartás és pászorélet magyar szakirodalma. (Bp, 1963). 269