Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Varga Gyula: A legeltető állattartás kutatásának néhány kérdése (Uradalmi vándorpásztorkodás)

Varga Gyula A legeltető állattartás kutatásának néhány kérdése (Uradalmi vándorpásztorkodás) 1974 nyarán a Hajdú-Bihar megyei Furtán érdekes pásztorkodási adatra bukkantam. Egy 75 éves egykori juhász, Rácz Lőrinc elbeszélte, hogy az 1920as években több éven át őrizte a Szeghalom melletti Várhelyi pusztán a Kárász grófok örü nyáját s itt az volt a szokás, hogy a meddő és örü nyájakat valamint a hizlalásra szánt ártánokból álló sertés kondákat minden ősszel elhajtották a grófok dunántúli birtokaira, a Bakony erdőbe s ott teleltették ki. Maga az oda-visszahajtás közel hat hónapot tett ki s ezalatt többnyire az utak mellett legeltettek, illetve a grófok közbeeső birtokain meg-megálltak egy-két hetes pihenőre. A hajtás október elején kezdődött s december végére érkeztek a Bakonyba. Indulás előtt a tiszttartó útlevelet állított ki a juhásznak, amely a gróf legközelebbi majorságáig szólt. Megfelelő szóbeli instrukcióval is ellátták a juhászt, hogy milyen útvonalon hajtson, hol álljon meg éjszakázni, hol találhat kutat, folyót, ahol itatni lehet stb. A pásztor minden felszerelését szamár hátára tergenyézték fel. A felszerelés főként a pásztor gúnyájából állt: nagybunda, egy váltás fehérnemű, egy-két kisebb ruhadarab. Felpakolták a bográcsot, szalonnát, száraz tésztát, sót, paprikát, csobolyót friss vízzel. Mindenből annyit, hogy a legközelebbi majorig elég legyen. Ez az út néha egy-két hetet is igénybe vett, mert lassan, legeltetve haladtak. Ha elérték az útlevélben megjelölt első majort, itt egy-két hetet időztek, kicsit pihentek, élelmet kaptak. Ezalatt a juhok a major őszi legelőit, kaszálókat, tallókat legelték. Ha már a legelő fogytán volt, az itteni tiszttartók is kiadták az útlevelet a következő majorig. Sajnos, magát az útvonalat már nem tudtuk tisztázni. A juhász egyedül Átokházát tudta megnevezni, ahol elhaladtak. Ez a hely a Debrecen-Hosszúpályi közötti erdőben van. Ezek szerint lehetséges, hogy jókora kerülővel, a Hortobágyon át igyekeztek a füredi Tisza révig. A Tiszán s majd a Dunán is kompon szállították át a juhokat. A menetlevél a kompra is érvényes volt, a juhásznak itt nem kellett fizetni, illetve azt az uradalmi tisztek előre elrendezték. Míg a Bakony erdőt elérték, három-négy helyen álltak meg hosszabb pihenőre. Volt hely, ahol még hodály is várta őket s ha jó legelő volt, akár három hátig is maradtak. Legtöbbször azonban a szabadban éjszakáztak. A Bakonyban a teleltető helyen már előre elkészített sövényből font, egyik oldalán kővel is megerősített karám várta a nyájat. Itt, ha a hó leesett, a juhok némi takarmányt is kaptak. A pásztor számára azonban fedeles építményt nem készítettek, hanem éjjel-nappal a szabadban tartózkodott s bundájába takarózva húzta át a nappalokat és éjszakákat. Ha esett az eső, egész éjszaka nem fekhetctt le, hanem állva virrasztott. A juhász a 200-400 darabból álló nyájat több267