Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

vében, többek közt 1841-ből: „...a belső telkek végiben eső dohány kórót, melyet a Szent Ekklézsia emberi emlékezetet meghaladó idő óta évenként a körülményekhez képest, több, vagy kevesebb áron a juhot tartó gazdáknak eladni szokott, némelyek már idő előtt egészen levágtak, némelyek pedig marháikkal leétették." A jegyzőkönyvek egyéb helyein „évszázados jog"-ról beszélnek. Az egyházgondnoki számadások is feltüntetik a bevételi oldalon már a XVIII. századtól kezdve. Hasonló feljegyzéseket találunk a kokadi Református Egyház jegyzőkönyvében is. Az eladásra kerülő dohánykórót a községháza előtt, árverésen adták el, vagy szabad egyezkedéssel. Kétségtelen, hogy ez esetben az Érmellék egyik régi gyakorlatával találkozunk, mert hasonló jószágtartási mód egyéb helyeken is volt: ,,A földeken lábon hagyott dohánykórót, a dohány szárát haso^óképpen használták legeltetésre. A 19. sz. elején, a nagy gyapjúkonjuktúra idején letört dohányföldek is jelentős juhlegelőt szolgáltattak."

1' A Sárrét vidékéhez tartozó községekben lényegesen kevesebb dohányföldet találunk a korabeli írásokban, de hasonló teleltetésről sincs említés. A telelő juhász havonta végigjárta a gazdákat, megkérdezte, nincs e valami baj? Ha volt rühös, megkente rühzsírral. Étellel, itallal jól tartották, ez volt a fizetsége. Enyhe téli napokon az egy utcabeli gazdák a falu alatt felváltva jártatták a juhokat. Jót tett a mozgás. 10. Egészségügyi tennivalók a juhoknál Ivartalanitás Az ivartalanitás, népi elnevezéssel, a herélés nem tartozik a szorosan vett egészségügyi tennivalókhoz, mert ennek jelentősége elsősorban gazdasági vonatkozású é<= maga a művelet sem gyógyító eljárás hanem jellegmegváltoztatás. Legfeljebb annyiban van egészségügyi haszna, hogy az apaállatnak alkalmatlan egyed kiesvén a szaporodási folyamatból, nem rontja a minőséget. Viszont a juhtartó gazdák a juhász fogadásakor elsőrendű követelménynek tekintették a gyógyító eljárásokban való gyakorlatot s elsősorban a herélést. A báránykosok herélése éppen olyan fontos esemény a gazdaság életében, mint egyéb közösségi tennivalók, a hányás, gyapjúmázsálás stb. Ezt is áldomás, vagy tor követte a helyi szokásoknak megfelelően. A derecskei gazdakönyvben évenkénti bejegyzés: „Kosheréléskor pálinkát vettem". Ebből nemcsak a műveletet végző juhász részesült. 35 A nagylétai Ref. Egyház irattára. Szabadfalvi József: Az extenzív állattenyésztés Magyarországon. Műveltség és Hagyomány XII. (Debrecen, 1970.) 118. 245