Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása
sérni ezeket a változásokat és összegyűjteni a már meglevő, vagy ezután kialakuló új szakkifejezéseket. 6. Gazdasági épületek, azok berendezése A konyári határ amilyen bőségben volt egykor a nádban és sásban, éppen annyira hiányzott az erdő, a fa. A XV. századi okmányok felsorolják a legelőket, réteket, halászó vizeket, művelt és műveletlen szántóföldjeit, de erdőt sehol sem jeleznek. 1'' Az 1713. évi határleírás külön kiemeli, hogy „. . . sylvas absolute nullás, solum straminem utunt igne". J /' A XVIII. század második felében megpróbálkoztak erdőtelepítéssel és egy kis mocsári tölgyerdő vegetált a mai Szilasban.' 1 ;' A XIX. században végbevitt lecsapolási, csatornázási munkálatokkal kiszárították a határ nagy részét, a vízutánpótlás megszűnt, vele együtt a tölgyes is. A régi pásztorok is úgy emlékeznek, hogy a „határban nem volt fa, vagy erdő. Legfeljebb kökénybokor. Ha a hó ott nyomta a birkát, vagy a temetőárokban, vagy a szőlőskert gerádgyánál húzta meg magát. Sokszor meg a Korhánynál a rétoldalon, a nádas széliben." 2f i Lehetőleg nem is mentek messze a nyájjal, hogyha feljön az idő, közelben legyen a menedékhely. A juhgazdaságok az első épületeiket az 1920-as évek elején kezdik megépíteni, amint erről a gazdakönyvek beszámolnak. A legelső építmény a szín volt. Favázas, nádtetős, nyitott épület, csak tavasztól őszig használták. Hasított fából készült a karám, mely ugyancsak időszakos használatra volt. A hodály 1926-tól kezdve épül a gazdaságok legelőin. Minden épületet a gazdaság közpénzen épített, de a tagság személyes részvételével. Amikor készen lett, az összes költséget elosztották a gazdaság juhainak a számával. Az így kapott hányados a színjog, vagy hodályjog. Ennek arányában vetették ki a gazdatársakra a költségeket és ennek megfelelően tarthatott juhot a hodályban. Aki a gazdaságból kilépett, nem kapott térítést a jogért, de eladhatta egy új belépőnek, vagy olyan régi tagnak, aki növelni akarta juhai számát. Aki nem lépett ki, de kevesebb állata volt, mint amennyit joga szerint tarthatott, a felesleges jogot eladhatta másnak. A jogváltozást mindig be kellett jelenteni a főgazdának, aki átvezette a főkönyvön, hogy a tagság egymás rovására ne tarthassan jószágot a közösben. A gazdakönyvekben 1924-től találunk ilyen bejegyzéseket: „Ezennel elismerem, hogy a birkaszínhez részes jogomat elattam Fábián Jánosnak." Fábián János is továbbadta: 16. ö. Szilágyi Gábornak, 12 Kóródi Istvánnak. Az 1926. évi bejegyzés szerint: „Ezennel elismerem, hogy a birkaszínhez részes jogomat 25 darab átadtam Chroditier Lőrincnek, Kis Lajos." A vételárat azért nem jegyezték fel, mert az szabad alku szerint ment, nem is volt fontos a gazdaság számára. Ott az volt a fontos, hogy kiki a joga szerint tartson állatot. A hodályépítést gondos számvetés előzte meg. Felmérték a gazdaság erejét, várható költségeket. A véghatározatot illő áldomással pecsételték meg. „Pénz kivetéskor bor ára 64 000, Hodály megbeszéléskor bor ára 70 000. (Az 1920-as évek elején az 23 OL. Dl 56104, 17217, 30220. 24 OL. Fase. P. No. 512. R. 33/a. 25 A II. József-korabeli katonai felmérés térképeihez csatolt leírás 4. pontja: „Im Sumpf ein kleines ohndedeutendes Eichenwaldung". (Dr. Csima János alezredes, a Magyar Néphadsereg Hadtörténeti Intézete tudományos munkatársa szíves közlése). 26 Tőgyi Imre 72 éves konyári lakos, egykor híres juhász közlése. Figyelemre méltó, hogy a derecskei gazdakönyv sem hodályok, hanem nádtetejű, vesszőből fonott karámokról szól, amelyhez a vesszőt a hajdúbagosi, hosszúpályi erdőkből, a nádat Konyárról vették. Ugyancsak ebben a gazdakönyvben találjuk az alábbi szabályzatot is 1957-ből, mely a gazdák jogait és kötelességeit rögzíti: „Újonnan belépet gazda tartozik fizetni */ 2 ^9 gyapjút db-ként, 5 birkán felül, 5 birkán alul nem vehető fel. Éves juhtartó gazdáknak db-ként 10 ft karámdíj, 5 birkán felül éves gazdatársat nem fogadunk. A belépett gazdák az építő gazdákkal egyofrma kötelességeket és jogokat viselnek. Az építő és belépett gazdák közt annyi a különbség, hogy a belépett gazdák utódja a jogot nem örökli, ellentétben az építő régi gazdával, akinek utódai közül egy megnevezett a jogot örökli. A belépett gazda, ha a gazdaságot elhagyja, újonnan visszajön, újra be kell lépni." 221
