Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása
mind a pásztorokkal, mind a gazdatársakkal be tudja tartatni a rendet. Az is fontos szempont volt, hogy „nagy háza legyík, hely legyík elegendő, hogy juhtor alkalmával 30-40 ember elfírjík. Ilyenkor együtt volt a tagság, meg a pásztorok." A közmegelégedéssel működő főgazdát szerették a juhászok, becsülte a tagság. Akkor is benéztek hozzá, ha nem volt hivatalos ügy. „Öreggazduram, úgy megszoktuk má, hogy ha erre járunk, csak betívedünk má!" S egy pohár öregkerti bor mellett szóba került a gazdaság ügye-baja is. Az öreggazda kötelessége volt a gazdaság főkönyvé nek a vezetése. Ebben jegyezték fel a gazdaság kiadásait, bevételeit, tagság névsorát, jószágszámát, valamint az állandóan változó hodályjogot, a juhász évi bérét és meghatározott kötelességét stb. A főgazdának fegyelmezési joga volt nemcsak a társulás pásztoraival, hanem a tagsággal szemben is. A fegyelmezetlen és közösségellenes magatartású tagok kizárását javasolhatta a taggyűlésen. Az egyik derecskei juhgazdaság 1861-től kezdődő gazdakönyvében azok neve is szerepel, akiket a főgazda pénzbüntetésre ítélt. 1 9 A főgazda tárgyalt a juhnyírókkal és átvétel előtt a gyár megbízottjával. Egyes gazdaságok közösen értékesítették a gyapjút. A tagoktól a főgazda vette át és ő továbbította a gyár megbízottjának. A felelősség is közös volt, mert akár tudatlanságból, akár gondatlanságból eredő kárért az egész gazdaság felelt. A főgazdának jól ismernie kellett a gyapjú minőségét, mert, ha silány anyag került közé, az egész értékét csökkentette. A főgazda feladata volt a gazdaság épületeinek, felszereléseinek karbantartása, ellenőrzése. Ha eljött a téli hányás, mindezekről számot adott. Vacsora előtt, míg nem volt bor a fejekben. Ha mindent rendben találtak, a főkönyvbe írták: „Ezen számadás az összes gazdaság előtt meg vizsgáltatott hejesnek találtatott." A tagság által kijelölt két ellenőr írta alá a záradékot, mely magába foglalta azt is, hogy „a számadás alól felmentjük az öreg gazdát". 2 0 A közös vagyonnal jól gazdálkodót a tagság szerette, becsülte, elismerő szavakkal illette: „Mégis valami, míg másik öreggazdánk volt, sose vót píze a gazdaságnak, öreggazduramnak meg mindig van píze!" Ha letelt a 3 év, leköszönt az öreggazda: „Megköszönöm a tagtársak megtiszteltetését, átadom másnak a gazdaságot!" Mire a gazdatársak így marasztalták: „Mi is megköszönjük az öreggazduram bajoskodását. Úgy gondoljuk, jó kezekben van a gazdaság. Aggyik Isten jó egíssíget továbbra is öreggazduramnak!" A főgazda megbízatása tiszteletbeli volt. Fizetést nem kapott, de a gazdaság helyzetétől függően, bizonyos számú juh a közös nyájban ingyen élt. Ez után nem fizetett pásztorbért. Általában 10-15 darabban állapította meg a tagság. A juhtorok alkalmával a közösből levágott juhok bőre régebben a gazdaságot illette, az utóbbi évtizedekben, amikor kevesebb lett a legelő, a főgazda kapta, hogy ezzel pótolják a kevesebb juhtartást. Másutt azért adták a főgazdának, mert a juhtoron a közös vacsora főzéséhez ő adta a tűzrevalót. A főgazda joga általában a mindenkori helyi viszonyoktól függött. A kisgazda ugyancsak a tagság bizalma alapján nyerte el a tisztségét. A gazdaság népességétől függött, hogy egy-két, vagy három kisgazdát választottak. Kovács Lajos 78 éves konyári lakos, volt kisgazda adatközlése az 1942-ik gazdasági évről: „Akkor Bazsa Gyula volt a nagygazda. A kisgazda kötelességei voltak: 1. A juhász bérit, pénzit, tűzrevaló izíkkóróját összeszedni. Valamelyik gazda adott fogatot, vagy a gazdaság fogadott egyet fuvarba, arra szedtük a kórót, vagy búzát, vagy ami járt. Minden 5 birkától kapott a juhász 1 kéve izíket. 2. Valahányszor hányás van, akár szorulás, akár fürösztés, be kellett járni a hírrel a gazdákat. 3. A kisgazda összeült az öreggazdával és megbeszélték, hogy mikor lesz juhtor, és ha meg lett szentesítve, 19 A derecskei juhgazdaságok főkönyve jelenleg letétben van Csiszér Dezső ált. iskolai igazgatónál, aki volt szíves kutatásra átengedni. A főkönyv 18,5 X2 X 47,5 cm nagyságú, kemény kötésű és némi kihagyással folytatólagosan 1861-től 1966-ig. 20 A konyári szigeti juhgazdaság főkönyve. Derecskei gazdasági könyvben a megszólítás : főgazda. 210
