Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

Füredi János sol 1 Innepi Legátusnak Húsvétban Salya János sol 1 Dom Preceptornak Konyári Mihály sol 1 Tiszteletes Úrnak Kenyeres István 1 solvit Szabó Sámuel sol 3 Préd. Diószeg Berkesz Péter 1 sol Spényi kapitánynak." A metszőbárányok ekkori napi árából néhány adat: 88 darab bárány 100 dénár, kimérve 1 font bárányhús 6 dénár, 1 font tehénhús ára 8 dénár.

1

3 A konyári községi mészárszék bérletéhez tartozott az is, hogy „amikor tetszik, egy bárányt öl Bírák Uraimék számára". Már a következő árendátori szerződésben „egy metszeni való bárány" szerepel, mint árendátori tétel. A XIX. sz. elején bevezetett ún. váltóforint értéke meglehetősen csökkent, amit az 1847. évi városgazdai számadások mutatnak: „5 font bárányhús 1 váltóforint, 9 font pedig 1,48 vft".

1

4 Érdekes, hogy a szűcsipar a juhászattal foglalkozó falvakban nem fejlődött ki, mindössze Derecskén van jelentékeny hagyománya. A XVIII. századi összeírásokban is csak egy helyen, az 1728. évi konyáriban olvasható Szűcs István neve mellett a foglalkozása: „pellio". A népszerű kisbundákat, nagybundákat a vásárokon kirakodó szűcsöknél szerezték be. 2. Juhlegelők, legelőjog Az északbihari községek jelentős részének határjellegét a régi Nagy-Sárrét földrajzi és természeti adottságai határozták meg. Vagyis aránylag kevés állandó jellegű szántó, több nádas, zsombékos, nyárra kiszáradó szikes terület. Egykor a Berettyó és a sok ágra szakadozó, kanyargó Kék Kálló a tavaszi áradáskor feltöltötte vizével, úgyannyira, hogy az utak eltűntek és csónakkal közlekedtek egyik faluból a másikba. Az 1713. évi összeírás a konyári határból a 30 család művelésében 322 köböl szántót, 217 kaszásnyi rétet tüntet fel. A bírtokleírás szerint: „Ennek a birtoknak két mezőre osztott szántóföldje van. Jövedelmezősége elég jó, háromszori szántásban megad négyszeres magot. Legelője változatlanul meg van, mert szántóföldjeiből néhány évi használat után átfordít legeltetésre. A helység legelője így is elég szűk, de prédiumért (Fehértó) fizet évi árendát 50 forintot és 40 köböl terményt, ahol nyájai legelnek."

1

5 A legelők alatt mindenkor a számos állatok részére kiszakított területeket értették. A juhok része a falut határoló, ún. járás, vagyis ahol mindenféle jószág járt, továbbá azok a szikesek, ahol a fű apró maradt és csak a juhok tudták fellegelni. Viszont a gyapjúminőség éppen a szikes legelőkön volt a legjobb. Ezekről Kovács Károly 68. é. konyári lakos, a Hunyadi Mtsz háztáji juhgazdaságának főgazdája az alábbiakban ad ismertetést: ,,A juhlegelőket mindig a Legelőbizottság jelölte ki, de ezek általában azonos helyek maradtak. Itt körül a falu alatt, mert itt volt a leggyengébb a fű. Itt járta a liba és egyéb aprójószág ... A Mosó-tói legelő 50 kat. hold, a Búzás-tó oldal 360, összesen mintegy 400 hold. Minden 10 birkára számítottak 1 kh legelőt. Az állandó jellegű legelők mellett voltak mások is. Amikor még a konyári határ nem volt tagosítva, 3 fordulóban voltak a földek. Ez 1912 előtt volt. Egy fordulóba egy13 HBmL. V. 604 4. Derecskei jegyzőkönyvek, ezen kívül a konyári városbírói számadások 1791/92-ről. 14 HBmL., a konyári városgazdai számadások 1847-ből. 15 OL. Eszterházy LTR. Fase. P. No. 512. Rep. 33/a. 207