Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

végrehajtó bizottságának az elnöke és azoknak a szövetkezeteknek a vezetői, amelyikhez az ifjak, illetőleg szüleik tartoznak. A szövetkezeteknek vagy más szervek rendezte családi ünnepségeknek nem alakult még ki a formája. Esetenként más és másként folynak le. Az utóbbi időben egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a tanácsok területünkön is, hogy gazdái legyenek és intézményesen bonyolítsák a társadalmi családi ünnepségek alkalmait. Az a vélemény és gyakorlat alakult ki, hogy a névadás kevésbé tanácsi feladat, inkább tartozik a munkahely hatáskörébe; a munkatársak közös ügye az új ember fogadása. Ez a vélekedés összefüggésben van azzal, hogy a lakodalmak tekintélyes részét is már a munkahely rendezte. Miután az anyakönyvvezetőségen elvégezték a hivatalos ügyeket a szülők a gyerekkel a szövetkezet székházába mennek. Itt már várja őket, az apa és az anya ismerősei, barátai, legközvetlenebb munkatársai és a szövetkezet vezetősége. A házaspárt, az asszonyt ölében a gyerekkel, középre ültetik, egy feldíszített asztal mellé, a többiek pedig állnak. A szövetkezet elnöke rövid beszédben gratulál a szülőknek, mind nekik, mind a gyereknek erőt, egészséget kíván. A szülőknek azért, hogy gyermeküket fel tudják nevelni, a gyermeknek pedig azért, hogy felnőhessen és átvehesse szülei munkáját, feladatait. Illő a beszédben az újszülött nevét is többször hangoztatni. A beszéd után az elnök átadja a szövetkezet ajándékát, ami rendszerint valamilyen gyerekbútor vagy felszerelés (gyerekkocsi, gyerekruha összeállítás stb.), legutóbb pedig több esetben takarékbetétkönyv volt, sőt egy esetben életbiztosítás is. A rövid ünnepséget aztán közös vacsora követi. Amíg az kezdetét nem veszi, a gyereket hazaviszik. A vacsorán a szülők és a névadó ünnepségen megjelentek vesznek részt. Egy-két esetben úgy is történt a dolog, hogy az anyakönyvvezetőt elhívták a termelőszövetkezetbe és ott, az ünnepség bevezetéseként írta be a gyereket az anyakönyvbe. Tekintve, hogy járásunk újszülöttei többségükben intézetben születnek és ott kerülnek anyakönyvezésre, ez a gyakorlat nem vált általánossá. Minthogy a névadó ünnepségnek nem alakultak ki a végleges formái, az itt elhangzó beszédek is különbözőek. Közülük több nem foglalkozik a lényeggel, hogy tudniillik a szövetkezet társadalmi felelősséget vállal a gyermekért, növekedését, neveltetését figyelemmel kíséri, segíti, mint ahogy az a keresztszülő feladata az egyházi névadás, a keresztelő alkalmával. A társadalmi névadás hagyományszegényedést jelent sok vonatkozásban. Kiküszöböli például a „keresztszülői" intézményt, illetőleg nem ad helyébe mást. A névadásnál jobban elterjedt a társadalmi esküvő. Ezt ugyancsak különböző szeivek rendezik, egységes gyakorlat ezen a téren sem alakult még ki. A munkahelyen kívül részt kért benne a közigazgatás mellett az ifjúsági szervezet, a KISZ is. A munkahelyen történő társadalmi esküvőket a munkahelyen, a KISZ-esküvőket a kultúrházakban, a tanácsiakat pedig az anyakönyvvezetői hivatalban tartják. A sarkadi járásban még egyetlen helyen sem létesítettek külön házasságkötő termet. Viszont •» az anyakönyvi hivatalokat (a tanácselnöki szobákat) erre az alkalomra igyekeztek feldíszíteni. A tényleges házasságkötés minden esetben az anyakönyvvezetői hivatalban történik. A polgári házasságkötés után azonban nem templomba mennek, hanem vagy a munkahelyre, vagy a kultúrházba, a szerint, hogy hol tartják a lakodalmat. A társadalmi esküvők lényege a lakodalom, amelyet az ifjú pár köszöntése vezet be. A munkahely vezetője (eseteink többségében a termelőszövetkezet elnöke), vagy KISZ-esküvő esetén a KISZ-titkár köszönti az ifjú párt és boldogságot, hosszú életet kíván nekik. Majd átadja a társadalmi esküvőt rendező szerv ajándékát. Ez is, mint a többi ajándék értékes, az új pár életében számottevő dolog kell hogy legyen. A házasságkötések időpontját úgy intézik, hogy a felköszöntést nemsokára követhesse a vacsora, majd pedig a vigasság. A társadalmi esküvők külsőségei ugyan olyanok, mint a régi egyházi esküvőké. A különbség csupán annyi, hogy a násznagyságot és az egyéb hagyományos tisztségeket nem minden esetben a fiatalok által választottak töltik be, hanem az esküvőt rendező szerv jelöli ki őket. Ebből általában nem szoktak nézetelétrések keletkezni. 199