Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében
nem rom épületben azonban nem lehetett tanítani, mert félő volt, hogy a mennyezet rájuk szakad. 12 1 A falujárók segítettek; kijavították a szükséges épületrészeket. Az anyagi természetű bajoknál-gondoknál veszélyesebbeknek látszottak a társadalmiak. Az egész járás területén nagy volt a pedagógushiány. Senki sem jött szívesen a sarkadi járásba, az isten háta mögé tanítani. Az iskolák állandó nevelőhiánynyal küzdve tanítottak. A meglevő nevelők tekintélyes hányada is képesítés nélküli volt, de még így is előfordult az a helyzet, hogy egy különben jól megközelíthető község nagy iskolája nem tudta megkezdeni a tanévet pedagógushiány miatt. 12 2 A szülők hozzáállása sem azonnal mutatokozott meg, vélekedésük sem rögtön formálódott át. Az 50-es években még nagyon nagy volt minden faluban a lemorzsolódás, sok szülő kivette a gyerekét, hogy a házkörüli munkákban segítsen, vagy hogy másként növelje a család jövedelmét. A tankötelezettségnek csak fokozatosan, hosszas fejlődés után lehetett érvényt szerezni. A tankötelezettség tiszteletbentartását az is nagyban elősegítette, hogy fokozatosan minden munkahelyen megkövetelték a nyolc általánost. A tankötelezettség betartását nagyban lehetővé tette különben maga a termelőszövetkezeti mozgalom diadalrajutása is. A termelőszövetkezetben a gyerekek nem dolgozhattak, tehát ilyen okból nem lehetett és nem kellett őket kivonni a tanulásból. Azután a termelőszövetkezetek maguk is elősegítették az iskola munkáját közvetlen anyagi és társadalmi segítséggel is. Mindezek hatására a tanulás, a tudás, az iskolázottság megbecsülése alakult ki a közvéleményben. Még az idősebbek, a kevésbé iskolázottak körében is. Az egyik adatközlőm idevonatkozóan igen érdekesen nyilatkozott 1963 augusztusában. „Mindjárt kezdődik az iskola - mondta - a gyerekeknek nem lehet hasznát venni majd. Ma mind iskolába jár, ma mindnek kell iskolába járnia. Ma nem lehet meglenni iskola nélkül. Pedig még az se elég, hiszen látható, hogy az iskolából kikerült falusi gyerek nem tud eleget. Felsőbb iskolák kellenek már, meg több ügyesség. A falusi gyerek hátrányban van a városival szemben. Az innen származók csak alantas munkát kaphatnak, mert nem értenek a dolgokhoz. Nem elég az ma már, hogy a nevét le tudja írni valaki. A mi korunkban bizony nem járt mindenki iskolába. A kisfiúk-lányok már dolgoztak, ha mást nem, hát vigyáztak az állatra, libákra, tehénre. Az iskola legnagyobb haszna az, hogy nem kell sokat, meg nehezet dolgozni, aztán mégis élnek, sőt jobban megélnek, mint a régiek. Nemcsak a gépek miatt van ez, mert ott se dolgoznak annyit, mint régen, ahol nincsen gép. Nincsen már az erőre szükség. Vége van a régi virtuskodásnak is. Régen a legények abban tűntek ki, hogy melyik tud nagyobb súlyt felemelni; máma ilyesmi nincsen. Senki se erőlteti magát. A lányok is egészen másként vannak az iskola miatt. A gazdaasszonykodás nem is olyan nagy dolog, kiderült, sokkal többet, fontosabbat tanulnak ők is az iskolákban. A főzést-sütést igazán megtanulja mindenki, egy-két nap alatt. Nem is csinálnak belőle nagy kérdést. A régi világot az iskola tette tönkre. Egészen más világ már ez, el se igen tudunk igazodni benne. Ma többet tud egy első osztályos gyerek, mint a mi időnkben egy meglett ember. Az is csoda, hogy ma mindenki tudja a saját dolgait intézni. Régen ez se volt. Ahol már írni, beszélni kellett, oda vezető is kellett, a magunkfajta ember nem boldogult. Ma meg, megy mindenki, ír, beszél, csinálja a dolgát. Régen a rektorhoz, paphoz, jegyzőhöz jártunk, ha valami bajunk volt. Ennek is az iskola vetett véget." 1 2' Az általános iskola bevezetése, a tankötelezettség következetes érvényrejuttatása megszüntette a műveltségi monopóliumokat a sarkadi járás falvaiban is. Minimálisra csökkent az analfabetizmusa is. Ennek felszámolására minden községben széles körű társadalmi előkészítéssel külön tanfolyamokat rendeztek. Az általános iskola elvégzésével azonban nem fejeződik be ma már a sarkadi járás fiataljainak a tanulása, képzése sem. Régen alig jutott el egy-két gyerek falvainkból a távoli középiskolákba, ma pedig számosan tanulnak tovább a legkülönfé121 Viharsarok Népe 1954. márc. 14. 122 Gyors segítséget kér a kötegyáni iskola. Békés megyei Népújság 1959. szept. 12. 123 Dankó Imre: Ethnológiai Adattár 22-27. 190
