Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

nagyüzemi mezőgazdaságra való áttérés a cigányok életén, hogyan illeszkedtek bele az átalakuló társadalomba, illetőleg a megváltozott termelési viszonyokba? Elmond­hatjuk, hogy egyre több cigány választ állandó munkát s még a társadalmi fejlődés alacsony fokán álló sarkadi cigányok között is akad ma már földműveléssel foglal­kozó is. A sarkadi cigányok között különösen kedvelt a kertészkedés. Érdekes ter­melési formáció az, hogy a sarkadi cigányok a házaikhoz tartozó 3-400 négyszö­göles kertjeikben, 1950-54 táján, közelebbről ismeretlen indítékból fokhagymát kezd­tek termeszteni. Azóta igen nagy mértékben elterjedt közöttük, s ma már nem csak sarkadi, hanem mondhatni járási viszonylatban is a fokhagymatermesztés a cigányok monopóliumává vált. A fokhagymát dugványozásos módszerrel termesztették. 8' Ter­mészetesen a fejlődései ellentétes hangok is hallatszanak a cigányok körében. Geszten például öreg Rostás Sándor úgy vélekedett, hogy a cigányok korcsosodnak, mert „gaz­dálkodnak", a cigány ugyanis nem dolgozik, - mondta Rostás, a munka a magyaro­sodással jár együtt. Már a vályogvetés is korcsosodást mutató, elmagyarosodást je­lentő foglalkozások közé számít az öreg szerint.A termelőszövetkezeti munka külö­nösen távol áll tőlük. A munkaegységben való bérezés, az évenkénti egyszeri elszá­molás különösen sújtotta a cigányságot, s szinte lehetetlenné tette, hogy a termelő­szövetkezetek tagjai lehessenek s ott rendszeres munkát folytassanak. A cigányoknak ugyanis általában nincsen „kitartásuk", azaz egy gazdasági évig elegendő élelmisze­rük, pénzük, amelyre építve dolgozni tudnának. „Máról-holnapra élünk, mint a ma­dár", mondják általában amikor a termelőszövetkezetben munkát keresnek, napszám­bérben való elszámolást, tehát naponkénti fizetést, vagy legalább heti bérezést, de legengedékenyebb esetben is havi elszámolást, havi bérezést kértek. Sokszor lehetett hallani, hogy „mit érünk mi a sok terménnyel", hiszen „nincs is hova tenni". Ha né­melyik kitartó, szívós cigány kapott is terményt a munkaegységben való elszámolás alapján, azt azonnal eladta, részben tárolási lehetőségek hiányában, részben pedig azért, mert a pénzt tekintik egyedüli vagyontárgynak. A pénznek egyedüli vagyontárgyként való tekintésében biztonsági szempontok is szerepet játszanak. A pénz alig tartható számon, kis helyen, dugva is elfér, utána adót nem kell fizetni, a szomszédok nem látják, nem tartják számon. Mindezekből kifolyólag járásunk cigánysága, amennyi­ben mezőgazdasági munkát vállalt és beilleszkedett a nagyüzemi mezőgazdaságba, kirívóan nagy arányban az állami gazdaságokban helyezkedett el. Meg kell itt emlí­tenünk azt is, hogy a termelőszövetkezetek tagsága sem nézte minden esetben jó szem­mel a termelőszövetkezetekbe felvételre jelentkező cigányokat, és felvételüket igen sok esetben meg is akadályozta. Erre különösen Sarkadról, Sarkadkeresztúrról és Okányról lehetne példákat felhozni. 1960 óta azonban, amióta a fentiekben ismerte­tett gátló körülmények egyre inkább kiküszöbölődtek és az ellentétek elsimultak, te­rületünk cigányságának beilleszkedése is nagyobb méreteket öltött. A termelőszövetkezetekben folyó mezőgazdasági munka üzemszerűvé és ipari jellegűvé való válásának különben számos szervezetbeli jele is van. Ezek közé tar­tozik például a szakcsoportok létesítése is, ami azt jelenti, hogy több termelőszövet­kezet azonos termelési ágak, bizonyos termelési feladatok jobb ellátására együttes tevékenységet fejt ki. Ezek a szakcsoportok igen sokoldalúan szerveződtek. Első elő­fordulásuk a termelőszövetkezeti mozgalom kiteljesedése előtti időkre esik. Kezdet­leges céltársulások voltak ezek. De létrejöhettek a termelőszövetkezeteken belül is úgy, hogy a termelőszövetkezeteken kívüliekre is vonatkozhattak. Járásunkban kü­lönösen népszerűek voltak a tejszövetkezetek. 1958-ban Okányban és Körösnagy­harsányban, valamint Kötegyánban alakultak tej szövetkezetek, amelyekben a terme­lőszövetkezeteken kívül a megmaradt egyéni gazdák közül is néhányan részt vettek illetőleg a háztáji gazdaságok tejét is forgalmazták. 8 9 1958-ban 46 taggal Sarkadon Harcos néven sertéstenyésztő szakcsoport alakult és kizárólagosan fehér hússertést 87 Fokhagymatermesztő cigányok Sarkadon. Békés megeyi Népújság 1958. ápr. 23. 88 Varga Tibor: Egy óra a geszti cigánysoron. Békés megyei Népújság 1957. szept. 1. 89 Békés megyei Népújság 1958. dec. 10. 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom