Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

hogy ha lovaik megmaradnak és minden egyebük a termelőszövetkezeté is lesz, meg fognak élni, mert fuvarozni fognak. Ez valóban egy darabig - mindaddig, míg köz­lekedésünk a háborús károkat ki nem heverte és a gépesített közlekedés nagyobb arányokat nem öltött - be is vált. Akkor azonban, amikor a gépi közlekedés lehető­ségei megteremtődtek, a lóval való fuvarozás egyre alábbhagyott. Kiderült, hogy a lónál sokkal hasznosabb állat a szarvasmarha és jobban jár az, aki nem a lovához, hanem a szarvasmarhájához ragaszkodik inkább. A termelőszövetkezeti szervezés módszereihez tartozott az is, hogy a belépni szán­dékozókat elvitték a gépállomásra és ott megmutatták nekik a gépállomást, a gépeket. Egy-egy kevésbé ismert gépről elmagyarázták a látogatóknak, hogy mire való, nagy­jából hogyan kell kezelni és hogy hány ember munkáját végzi el. Amennyiben a ter­melőszövetkezetnek magának volt néhány gépe, úgy azokat is megmutogatták a be­lépni szándékozóknak. Ezek között a gépek között tekintélyes számot tettek ki a kü­lönféle traktorok, amelyeket univerzális kihasználással mindenre, többek között te­herhúzásra is felhasználtak. A termelőszövetkezeti vagy méginkább a nagyüzemi me­zőgazdasági szaknyelvben kialakult egy szó, ami az olyan traktort jelölte, ami ter­het húzott: vontató. A termelőszövetkezetek életében egyetlen gépfajtának nem ju­tott akkora szerep, mint a vontatóknak. Sokoldalú felhasználással ez az a mindenes gép, amellyel sokfajta mezőgazdasági munkát végeztek és végeznek, amellett, hogy ellátják velük az egész teherhordást, fuvarozást. Annak ellenére, hogy területünk parasztsága a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása előtt is ismerte a traktort és más mezőgazdasági gépeket is, mégis eleinte idegenkedett a gépektől. Egyrészt bennük élt az a félelem, hogy a gépek el­terjedésével nem lesz rájuk szükség. Másrészt a gépek ellenében féltették jószágai­kat; ökreiket, illetve lovaikat. Ügy érezték, hogy egy-egy pár ökörhöz, egy-egy ló­hoz csak hozzá tudnak jutni, de egy traktor már olyan értéket képvisel, amit nem tudnak előteremteni.A gépesítés elterjedésében egyéni függetlenségük csökkenését látták és ezért is viszolyogtak tőle. Mindezen szempontok mellett a gépesítés ellen hangolta területünk parasztságát is az a körülmény, hogy nem értettek a gépek ke­zeléséhez. Tehát eleve kiszolgáltatottaknak érezték magukat azoknak, akik a gépekkel a különböző munkákat végezték. A gyakorta fellépő - különösen a kezdeti időszakra jellemzően - üzemanyag- és alkatrészhiány ugyancsak elriasztotta parasztságunkat a mezőgazdasági gépektől. Különösen sok kifogás merült fel a kombájnok ellen. A kombájn nagyon sok ember munkáját tette feleslegessé, hiszen egymaga ugyanazon időben végezte el az aratás, a hordás és a cséplés nehéz munkáját. A kezdeti kombájntípusok meglehető­sen gyenge konstrukciók voltak, gyorsan meghibásodtak és esetenkénti kijavításuk gyakran elhúzódott. Egy-egy ilyen meghibásodás elegendő volt ahhoz, hogy ne csak a kombájnról, hanem az egész mezőgazdasági gépesítésről meglegyen a falvak lakos­ságának elítélő véleménye. A kombájn meglehetősen magas tarlót hagyott, mert kü­lönben fésűjének fogai könnyen beleakadhattak volna a földbe. A parasztság a ter­melőszövetkezeti mozgalom korai időszakában, amikor a tüzelésben a szalma még nagy szerepet játszott, igen sajnálta ezt a tallónak maradt szalmamennyiséget és kö­vetkezetesen felrótta ezt a kombájnhasználatnak. Hasonló okokból, mert a kombájn fésűjének fogai nem tudnak egészen a földre simulni, nem tudnak vele megdőlt gabo­nát aratni. Itt továbbra is a kézi aratáshoz kellett folyamodni. Ezek az esetek, amelyek esős, viharos esztendőkben elég gyakoriak voltak, uqyancsak érvek voltak a paraszt­ság kezében, a mezőgazdaság gépesítése, közelebbről a kombájn használata ellen. Az első traktorosok és egyéb gépkezelők sem váltak általánosságban hasznára a mezőgazdaság gépesítése ügyének. Egy megfelelően át nem gondolt elhatározásból ere­dően volt időszak, amikor traktorosnak csak nőket akartak fölvenni és akartak ki­képezni. A traktort vezető nő hovatovább jelképpé vált, a legkülönbözőbb munkák teljesítése terén is egyenjogúvá lett nő jelképével. Ezek a traktorvezetők eltekintve most attól, hogy gyors és nem mindenre kiterjedő képzésben részesültek, a falvak lakosságára tett benyomásaikkal nem szerezték meg a parasztság rokonszenvét. A 166

Next

/
Oldalképek
Tartalom