Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében
A termelőszövetkezeti mozgalom hibái már ezekben a kezdeti termelőszövetkezetekben is megmutatkoztak. Igen sok hibát maga a szervezés hozott létre. Nagy volt a sietség, túlságosan erős volt az agitációs munka, s mindennek eredményeként sokan nem meggyőződésből léptek be a szövetkezetekbe. A szervezés lázában, a meglevő szövetkezetek megerősítésével nem igen törődtek. Sokakat elidegenített a szövetkezetekből az, hogy nem törődtek vele, kéréseit nem hallgatták meg, nem adtak nekik megfelelő munkakört, feladatokat. A vezetés gyermekcipőben járt, egyáltalán nem volt differenciált s ebből kifolyólag sokan kedvüket vesztették és otthagyták a szövetkezetet. Ez a lépés sok esetben a földtől való szabadulás, megszabadulás igényével történt. Legjobban mutatja azt a döntő változást, amit az előzőleg általános földéhséggel jellemzett parasztság, illetőleg a parasztság egy része a földtől való megszabadulásig megtett. Negatív oldalát nem nézve most ennek a folyamatnak, csak azt jegyezzük meg, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom kezdeti hibái, nehézségei így is elősegítették a paraszti társadalom átrétegződését. De sorolhatjuk tovább a kezdeti bajokat. Nem érvényesült például kellően a szövetkezeti demokrácia sem. A közgyűlés csak formális fórum volt a legtöbb esetben. Az elnök és a vezetőség döntött minden kérdésben. Az első vezetők között sok nem volt alkalmas tisztségének betöltésére. Mindezek ellenszenvet keltettek a tagságban, a hivatalnokok, a vezetők és rajtuk keresztül a szövetkezet, sőt az egész szövetkezeti mozgalom irányába is. Ez könnyen megtörténhetett, mert a nem odavaló vezetők saját elképzeléseiket, tetteiket a termelőszövetkezet ,sőt a termelőszövetkezeti mozgalom hivatalos álláspontjaként népszerűsítették, valósították meg. Ha hozzávesszük mindehhez még azt, hogy a termelőszövetkezetek rendkívül rossz gazdasági körülmények között kezdték meg működésüket, megérthetjük, hogy ez az időszak minden hiányossága ellenére valóban hősi korszak volt. Tekintve, hogy a legelső szövetkezeteket zömében szegényparasztok alakították, a szövetkezetek is szegények voltak. A kevéssel azelőtt földet kapott újgazdák még nem tudtak berendezkedni a gazdálkodásra. Tehát a földön kívül nem tudtak semmi mást se bevinni a szövetkezetbe. Az alakuló szövetkezeteknek hiányoztak a legszükségesebb állataik és felszerelésük, de ha éppen lett volna egy-egy szövetkezetnek megfelelő számú állata, sem lett volna jó, mert nem tudták volna hova tenni. Teljességgel hiányoztak az istállók, a raktárak és az egyéb gazdasági épületek. Ebből a hiányoságból, amin az a pár eset sem segített, hogy egy-egy szövetkezet felhasznált valamilyen elhagyott majort, már a szövetkezet indulásánál nagy veszteség származott. A szövetkezetekbe leadott állatok tekintélyes részét megfelelő hely hiányában el kellett adni, a megmaradtakat pedig élelem és a megkívánt gondozás hiányában nagyfokú minőségi romlást szenvedtek. Nagy hiba volt ilyen körülmények között mereven ragaszkodni az állatok leadásához, de akkor ez a termelőszövetkezetek alakulásával kapcsolatos elsőrendű elvi kérdés volt. Ha hozzávesszük még, hogy ezen hiányosságok, hibák az egyre élesedő paraszti " osztályharc között terhelték a fiatal szövetkezeteket, nem csodálkozhatunk rajta, hogy sokaknak elment a kedve tőle. Nagyban befolyásolta a szövetkezeti kedv megfogyatkozását és sokban elősegítette a tagság elvándorlását a szövetkezetekből a felvázolt hibák és hiányosságok keresetbeli realizálódása. A munkaegység-elszámolás, illetőleg fizetési forma kizárólagosága ugyanolyan mereven alkalmazott elvi követelménye volt ezekben az időkben a termelőszövetkezeti mozgalomnak, mint az állatok leadása belépéskor. A munkaegység-elszámolás, illetőleg fizetési forma erőltetése nem vált a termelőszövetkezeti mozgalom előnyére. A munkaegységben való elszámolás ugyanis eleve feltételezett egy jó, minden tagjában a munkához egyformán jól értő és jól viszonyuló kollektívát. Az ekkor érvényben levő munkaegységek a kezdetiekhez, a sarkadi 1945. évihez viszonyítva, rendkívül differenciálódtak: egyéni, helyenként változó formákat nem tűrtek, országosan azonosak voltak, kötelező erejűek. Mint mondtuk, a munkaegységben való elszámolást ideális viszonyok között képzelték el, mert különben a gyengébben dolgozók, a járatlanabbak vagy a munkával nem törődök miatt az eredményesen dolgozók is károsodtak. Emellett az évenként csak egyszer való jövedelemhez-jutás nagy bizonytalanságot is eredményezett. A termelőszövet151
