Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében
A termelőszövetkezeti tagot a termelőszövetkezeti közös használatba beadott földterület után járadék illette meg. Amennyiben a termelőszövetkezeti ag házastársával közös földet adott be a termelőszövetkezetbe, úgy a földjáradék a házastársat is megillette. Abban az esetben, ha a házastárs megélhetése függött a bevitt föld után élvezett jövedelemtől, választania lehetett a között, hogy a termelőszövetkezet a földjáradékot fizesse-e neki, vagy haszonbért. Ugyanez a választás illette meg azokat az idős dolgozó parasztokat is, akik ugyan földjüket átadták használatra a termelőszövetkezetnek, de korukra való tekintettel már nem léptek be a termelőszövetkezetbe. A földjáradék nagysága a bevitt föld kataszteri tiszta jövedelmének minden aranykoronája után 5-10 kg búza állami felvásárlási áron számított forintértéke volt. A tényleges értéket a megadott határok között a termelőszövetkezeti közgyűlés állapította meg. A kataszteri tiszta jövedelem viszont katasztrális holdanként 16 aranykoronánál nem lehetett több. A földjáradék megállapításánál korlátozást jelentett az a rendelkezés, hogy földjáradék címén a kiosztásra kerülő jövedelemnek a földjáradékos földekre eső hányadának csak 25° o-a adható ki. Ha a közgyűlés által megállapított összeg ennél több volt, akkor a földjáradék összegét arányosan csökkenteni kellett, mégpedig úgy, hogy a csökkenés egyformán érintsen minden földjáradékost. Korlátozták a földjáradékban részesülhető földnagyságot is. Eszerint legfeljebb 25 kat. hold tiszta föld után fizethetett a termelőszövetkezet földjáradékot. A földjáradékot a termelőszövetkezetek pénzben fizették, bár a közgyűlés határozata alapján öregek vagy egyébként rászorulók esetében terményben is kiadhatták. A földjáradékból földadót nem lehetett levonni. A termelőszövetkezet közös használatába beadott gyümölcsös és szőlő után magasabb földjáradékot kellett fizetni. Ezen az általánosan magasabban megállapított földjáradékon belül a gyümölcsös, illetőleg szőlő minőségi osztálya és állapota szerint magasabb, illetőleg alacsonyabb földjáradékot állapítottak meg. A termelőszövetkezetekbe bevitt termelőeszközök után a tag, házastársa és családtagjai, térítést kaptak. A felvételét kérő tag köteles volt a termelőmunka szempontjából minden lényeges eszközét beadásra felajánlani, azonban a termelőeszközök átvételéről a közgyűlés határozott, és természetesen csak a használható felszerelést, termelőeszközöket vette át. Beadás szempontjából termelőeszköznek minősültek az igásállatok és a háztáji gazdaság mértékét meghaladó haszonállatok is. Be kellett ezeken kívül adni a bevitt földterülethez szükséges vetőmagot is. Amennyiben az állatok beadása takarmányozási időszakban történt, úgy a beadott állatok részére az új termésig szükséges takarmányt is be kellett adni a termelőszövetkezetnek. Ezekkel az intézkedésekkel a termelőszövetkezet zavartalan működését kívánták biztosítani. A termelőszövetkezetekbe bevitt termelőeszközöket egy, a termelőszövetkezet elnökéből, a termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának egy-két tagjából és a bevitelre kötelezett tagból álló bizottság értékelte. A bizottság esetenként a járási tanács mezőgazdasági osztályának és a Magyar Nemzeti Banknak szakemberrel való közremű__ ködését is kérte. A bevitt eszközökről jegyzőkönyv, azaz leltár készült, a bevitt eszközök értékének feltüntetésével. Az átvételkor jegyzőkönyvileg rögzítették azt is, hogy a leadott termelőeszközök milyen részletezéssel kerülnek kifizetésre. A termelőeszközök térítési összegéből a szövetkezeti alaphoz való hozzájárulás összegét levonták. A bevitt takarmány vetőmag után azonban a teljes értéket kellett megtéríteni, ezekből az összegekből a szövetkezeti alap javára nem vontak le semmit. A bevitt gyümölcsös után a telepítési költségeket is megtérítették, a gyümölcsös korától függően. A termelőszövetkezeti tagság lényeges jövedelmi forrása volt a háztáji gazdaság. A háztáji gazdaság a termelőszövetkezeti tagság és családja kisegítő jellegű gazdasága. Az volt a célja, hogy elősegítse a tagoknak a közös gazdálkodási rendbe való beépülését, termeivényeivei fedezze a termelőszövetkezeti tag és családja háztartási szükségleteit és kisebb mérvű piaci értékesítéssel kiegészítő jövedelmet nyújtson a termelőszövetkezeti tagok részére. Minden önálló háztartással rendelkező szövetkezeti tag jogosult háztáji gazdaságra, azonban az egy családban élő több termelőszövetkezeti tag csak egy háztáji 10 Bihari Múzeum Évkönyve 145
