Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

vetkezetek alapszabályai részére, még olyan esetekben is, ha szó szerint átvették. A közgyűlés rendkívül széles jogköre ugyanis olyan változtatásokat hajthatott végre az alapszabályon, illetőleg olyan, az alapszabály intézkedéseivel ellentétes döntéseket is hozhatott, amilyeneket éppen akart. De ettől függetlenül is a szervezés időszakában és a termelőszövetkezetek megerősödésének idején, általánosságban nem nagyon vet­ték figyelembe sem a mintaalapszabályt, sem pedig a kérdéses termelőszövetkezet alapszabályát. Ebből természetesen megint több baj származott, amelyek végül is meg­nehezítették a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozását és megerősítését. Mégis fontosak ezek az alapszabályok, mert nagy vonásokban minden, a termelőszövetkezeti élettel kapcsolatos kérdést tisztáztak. Ezért nem felesleges, ha több, területünkön mű­ködő termelőszövetkezet alapszabályának összevetéséből megállapítjuk, hogy milyen is volt az a termelőszövetkezeti keret, amelybe területünk parasztsága, mint új élet­formába beilleszkedett. Termelőszövetkezeti tag lehetett minden 18-ik életévét betöltött, a mezőgazda­sági munkát foglalkozásként végző nő, vagy férfi, ha az alapszabályt magára nézve kötelezőnek elismerte és az úgynevezett belépési nyilatkozatot aláírta. Rajtuk, mint a mezőgazdasági munkát foglalkozásként űzőkön kívül, tagjai lehettek a termelőszö­vetkezeteknek mezőgazdasági szakemberek és olyan iparosok is, akiknek mestersége szorosan összefügg a mezőgazdasági munkával (kovács, szíjgyártó, bognár, molnár stb.). A termelőszövetkezetbe való felvételre nemcsak a családfő, hanem a családta­gok is jelentkezhettek. A családtagok felvétel esetén a családfőkkel mindenben azonos értékű tagjai lehettek a szövetkezetnek. Az alapszabályok minden esetben hangsú­lyozták az önkéntességet. Az önkéntesség elvének megsértéséből rengeteg kár szárma­zott a szövetkezetekre. Azzal pedig, hogy a szövetkezetbe belépett családtagokat a csa­ládfővel egyenrangúnak vették, nagyarányú és mélyreható társadalmi változást segí­tettek elő. Kétféle tagot különböztettek meg: a rendes és pártoló tagokat. A termelőszövetkezeti élet, a tagság a belépési nyilatkozat aláírásától, illetőleg az azt jóváhagyó közgyűlési határozattól kezdődően számított. A felvétel az egyik leglényegesebb mozzanata volt a termelőszövetkezetek szervezésének, a termelőszö­vetkezeti mozgalom kibontakoztatásának. A belépővel szemben nem lehetett követel­ményeket támasztani, sempedig közöttük különbséget tenni. Bizonyos kikötéseket sem lehetett, mint például próbaidő, alkalmazni. A termelőszövetkezeti tag sem élhe­tett a szövetkezettel szemben követelésekkel, például nem határozhatta meg, hogy a szövetkezeteken belül milyen munkát fog majd végezni. A fölvétel nem volt időponthoz, vagy az év valamelyik szakához kötve. Felvé­telre bármikor lehetett jelentkezni. A kiskorúak felvételét illetően a 16. életév betöltése volt mérvadó. A 16. életévét betöltött gyermek szülője beleegyezésével fölvehető volt ugyan, de 16 éven alul még ^ szülői engedéllyel sem vették fel a gyermekeket, csak szükség esetén vehettek részt a termelőszövetkezet munkájában. A felvételt kérő belépési nyilatkozatot volt köteles kitölteni, sajátkezüleg. De a lényeges mozzanat az aláírás volt. A mindennapi szóhasználatban a belépést az alá­írással azonosították és azt mondták, hogy aláírtunk ennek, vagy annak a szövetkezet­kézetnek, nem pedig, hogy beléptünk ebbe, vagy abba a szövetkezetbe. A belépési nyi­latkozatot két tanú is köteles volt aláírni. A belépési nyilatkozat szövege azt jelentette ki, hogy a jelentkező a termelőszövetkezetbe önkéntes elhatározásból lép be és kéri felvételét a közgyűléstől. Az alapszabályt ismeri és azt magára nézve kötelezőnek ismeri el. A belépési nyilatkozatban be kellett jelenteni, hogy mennyi földet ad be a termelőszövetkezetbe és hogy azokat a földeket előzően milyen művelési ágak szerint használta. Hasonlóképpen fel kellett sorolni a belépési nyilatkozatban a belépőnek mindazokat a mezőgazdasági eszközöket is, amelyeket köteles volt átadni a termelő­szövetkezeteknek. A belépési nyilatkozat fontos része volt az arról való rendelkezés, hogy a beadásra köteles mezőgazdasági eszközöket és állatokat mindaddig nem adhatta el a felvételre jelentkező, amíg azok elfogadása felől a közgyűlés nem intézkedett. 141

Next

/
Oldalképek
Tartalom