Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében
A nagygazdák tehát most is a középparasztokat támogatták, ha egyáltalán támogattak valakit és nem azokat, akik elsősorban rászorultak volna. Támogatásukat mindjobban politikai meggondolás befolyásolta. A kis- és törpebirtokosok földjeit a földosztás növelte. Olyan nagyságúra egészítette ki őket, amennyiből már meg lehetett élni. Ezért azután a kis- és törpebirtokosok a földreform lelkes hívei voltak. De még ennél a rétegnél is többet kapott a földreformtól a földnélküli parasztság. A földnélküli parasztság közel sem volt egységes, mert beletartoztak a kisbérlők, akiknek volt valamelyest önálló gazdasági gyakorlatuk és a cselédek, akiknek volt ugyan mezőgazdasági gyakorlatuk, de sohasem voltak önállóak és mindig csak egy bizonyos részmunkát végeztek. Végezetül idetartoztak a napszámosok és egyéb alkalmi munkások is, akiknek még a cselédeknél is kevesebb, csak bizonyos részekre szorítkozó gazdasági gyakorlatuk volt. Mindemellett ez a réteg kapott legtöbbet a földreformtól. Ez az ellentmondás mind gazdasági, mind társadalmi téren meghozta a maga eredményét. Gazdasági téren úgy, hogy a középparasztok (természetesen a nagygazdák is), sőt kis- és törpebirtokosok egyrésze is, a birtokukban levő termelési tapasztalatok és némi felszerelés révén bizonyos „pályaelőnnyel indultak" - ahogy ezt Katona Imre mondta - a termelésben. 8 Társadalmi vonatkozásban pedig úgy, hogy a földművestársadalom két nagy táborra oszlott, a régi és az újgazdák táborára. A két tábor között sok ellentét merült fel. A gazdaságiak mellett - amelyek főleg a felszereletlenségből és a szakmai gyakorlat hiányából, illetőleg az ezekből kialakult előnyből táplálkozott - lélektaniak is akadtak. A régi gazdák lenézték az újgazdákat, munkájukat nemcsak ócsárolták, hanem igyekeztek akadályozni is. Mint érdemtelen, hozzá nem értőktől, sajnálták tőlük a kapott földet. Azt mondták róluk, hogy az újgazdák „kapták", minden különösebb érdem, rászolgáltság nélkül a földet, nem úgy, mint ők, ha kaptak, akik előzőleg is termeltek, most is termelnek, akiknek szakmai gyakorlatuk van és tapasztalatokkal rendelkeznek. Az újgazdák ebben a gazdasági és társadalmi feszültségben védelemre szorultak. Előbb az UFOSZ, majd pedig az ellentétek csökkenésével, illetőleg a társadalmi fejlődés előrehaladásával a DÉFOSZ volt az a szervezet, amely az újgazdák érdekeit védelmezte. A két szervezet nevének elemzéséből is nyomon követhető az a gazdasági, társadalmi fejlődés, amit parasztságunk e két szervezet működése latti időben megtett. Az UFOSZ - az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége - 1946 és 1948 között működött. Ahogy nevéből is kitűnik, az újgazdák érdekvédelmi szervezete volt, olyanoké, akiknek a földreform előtt nem volt birtokuk, akiket a földosztás juttatott földhöz. Természetesen feladatát szélesebb körben is megfogalmazta, általában védte a földreformot, az adott, kiosztott földeket, birtokosát. 1948 végén beolvadt a DÉFOSZ-ba. A Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségébe, mely már a szegény- és középparasztság, tehát a tényleges mezőgazdasági munkát folytató parasztság, egységes érdekvédelmi szervezete volt. A mezőgazdasági munkásság szervezeti élete, illetve a szervezet nevének alakulása a továbbiakban is híven tükrözte parasztságunk gazdasági és társadalmi fejlődését. A DÉFOSZ 1952-ben megszűnt és beolvadt a MEDOSZ-ba, a Mezőgazdasági- és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetébe, mint minden előzőnél általánosabb, a földtulajdonhoz való új viszonyt leginkább kifejező szervezetbe. Kifejezi a MEDOSZ neve azt a nagyfokú integrációs folyamatot is, amin keresztül a parasztság a mezőgazdasági munkásság általános kategóriájával egyesült. A felszabadulás visszaállította az 1941 előtti országhatárokat. Területünk tíz települése ismét Bihar vármegye kebelében, az újra alakult nagyszalonta-cséffai járás keretében folytatta további életét, 1951-ig. Ekkor a sok évszázados hagyomány, az ethnikai elkülönülés figyelmen kívül hagyásával Csonka-Bihar megyét megszüntették, kettéosztották. Északi, nagyobb része, az akkor alakított Hajdú-Bihar; déli, kisebb része pedig sarkadi járás néven, Békés megyéhez került. Tíz településünk lakosságá8 Katona Imre: Parasztságunk életének átalakulása. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. Gyula, 1962. 11-12. 136
