Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat 1919-1944 (Győr, 1999)

Utóhang

UTÓHANG A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat negyedszázados történetének folyamából kiragadott epizódok bemutatása, úgy hisszük kellőképpen dokumentálja azt a szerepet, amelyet a két világháború közötti időszakban ez az egyesület Győr kulturális szférájában betöltött. A Társulat hiánypótló tevékenysége lehetővé tette azt, hogy az első világháború utáni rendkívül kritikus időszakban a Győrben letelepedett alkotóművészek viszonylag biztos egzisztenciát teremthessenek maguknak, de azt is, hogy a város képzőművészeti mozgalma - túllépve az újraindulás nehézségein, buktatóin- zökkenőmentesen beépülhessen a tágabb, országos művészeti szervezkedés struktúrájába. Nyilvánvaló érdemei, erényei mellett nem tagadható az sem, hogy a Társulat nem minden esetben tudott megfelelni az őt ért kihívásoknak. Ami a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat értékelésekor azonban hangsúlyosan esik latba, az az, hogy a vezetőség túlnyomóan - a képzőművészet kérdéseiben csupán saját műveltségére, tájékozottságára hagyatkozó - "civil" összetétele miatt, úgy a kiállítások szellemében, mint a kortárs művészeti jelenségek megítélésében, a Társulat mindannyiszor a konzervatív megállapodottság bástyáit védelmezte. Ez a szűklátókörűség megerősítette a város kultúrájában a polgári ízlés pozícióit, aminek negatív utóhatásai hosszú ideig tetten érhetőek voltak Győr képzőművészeti életében. 70