Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat 1919-1944 (Győr, 1999)
6. A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat művésztagjainak érdekképviselete és megsegélyezési formái
Lemondásával egyidőben dr. Kató Sándor felkéri a Társulat alkotóművészeit arra, hogy sorolják fel "mik a kifogások, a panaszok, mi az oka a Társulatból való kilépésnek, a tüntető széthúzásnak, ami immár félő, hogy a Társulat szétbomlására, sőt megszűnésére is vezet". 6 S A kifogások lajstroma nyilvánvalóvá teszi, hogy a sérelmek legnagyobb része nem annyira személyi, mint inkább anyagi természetű. Mivel annak idején a Társulat megalakítása "a művészettel foglalkozók /festők, szobrászok, műépítészek, rajztanárok és iparművészek stb./ iniciatívájából, óhajából, kívánságából, akaratából indult ki" célja elsősorban "a művészeknek munkára serkentése, kiállítások rendezése s ott munkájuknak értékesítése s ezzel anyagi helyzetük elősegítése" 6 6 kell hogy legyen - fogalmaznak az alkotók. Felháborítónak és tarthatatlannak minősítik továbbá azt, hogy miközben a város művészei alig-alig részesülnek a Társulat éves bevételeiből, a tagdíjak 60%-át - tiszteletdíj címén - a főtitkár és pénztárosok kapják. Ezzel szemben az alkotók követelik, hogy "bármilyen jövedelem lett-légyen is az, annak 99%-a a művészek - főképp a szabadpályán működők - javára jusson" 6 / A művészek szót emelnek az ellen is, hogy a Társulat nem támogatja megfelelő mértékben a kezdők, a "szárnypróbálgatók törekvéseit", hogy a vásárlásoknál "különleges kedvezésben" részesítenek bizonyos alkotó-csoportot, hogy a Társulat nem szorgalmazza nagyobb értékű képek, szobrok értékesítését stb. A Társulat vezetőségének tevékenységével szembeni fenntartások, elvárások még határozottabban fogalmazódnak meg a győri művészek már említett októberi memorandumában. "A társulat vezetősége - olvassuk ebben - mindenkor, minden súlyát latbavetve erkölcsileg támogassa a művésztagok érdekeit. Törekedjen a hatósági és egyéb művészeti irányú munkák megrendelésénél, vagy pályázatok kiírásánál a társulat művésztagjainak ajánlásával őket munkához, ennek révén jövedelemhez juttatni, ezáltal anyagi helyzetüket elősegíteni. Alakuljon külön bizottság a művészek anyagi segítését célzó festékanyag, ráma stb. beszerzésének megkönnyítésére. Kívánatos, hogy minél nagyobb összeg irányoztassék elő a kisorsolásra szánt képek, ill. műtárgyak vásárlására... Gondoskodni kell újabb jövedelmi forrásokról. Kérni kell a városi segély felemelését, esetleg állami segély kieszközlését szorgalmazni városunk országgyűlési képviselője útján. Tekintettel a kisorsolandó képekre szánt kis összegekre, az összeg emelendő a főtitkár és a pénztáros díjával, hogy a tagok a már hosszabb évek óta befizetett tagsági díjuk ellenében nagyobb műtárgyhoz is jussanak... A művészek alkotó vágyának és ambíciójának fokozására, az elismerés jóleső megnyilvánulására és egyben a művészek anyagi támogatására szolgáló jutalomdíjak kitűzésére felkérni a város vezetőségét, a nagyüzemek igazgatóságát, pénzintézeteket, esetleg jómódú műbarátokat /mecénásokat/. A kiállításokkal kapcsolatban évente négy díj kerülne kiosztásra, mégpedig egy festő, egy szobrász, egy iparművész és egy építészeti..." 6 8 44
