Csécs Teréz szerk.: Tudományos Gyűjtemény (1817-1841) repertóriuma (Győr, 1998)

Előszó

ELŐSZÓ A Tudományos Gyűjtemény az első magyar nyelvű enciklopédikus folyóirat, amelyben 1817-1841 között 300 füzetben, közel negyvenezer oldalon jelentek meg a hazai tudományos életet formáló, bemutató - az alapítók céljai szerint a külföldnek is reprezentáló - munkák. A feladat: a magyar tudományos életet megszervezni, a területileg és eszmeileg is megosztott, elszigetelt központokat, akadémiákat, tudósokat a folyóiraton keresztül egymáshoz közelebb hozni, bemutatni Magyarország történetét itthon és külföldön, megismerni és megismertetni a külhoni tudományosság fejlődését az eszmeáramlatok, tudományos eredmények bemutatásán, könyvek és találmányok ismertetésén, külföldi utazások leírásán stb. keresztül hazánkban, megvitatni és magukévá tenni a fejlődés lehetőségeit, tanulni és tanítani. A Tudományos Gyűjtemény szerkezete a 25 évfolyam alatt kis eltérésekkel állandó: /. Értekezések II. Könywizsgáltatások, majd később Literatúra, magyar és külföldi könyvek vizsgálata, ismertetése III. Tudománybéli jelentések (Vörösmarty szerkesztősége idején Különbfélék címmel) - rendszeres a/rovatai: Intézetek, Szerzemények, Jutalmaztatások és tiszteletek (ill. Előlépések és Megtiszteltetések), Kihalt tudósok és írók, Megtzáfoiások és Igazítások, Intézetek, Jeiességek, Új Könyvek és a kiadónál megjelent új könyvek bibliográfiái. Alkalmilag felbukkanó rovatok: Tudományos egyvelegek, Találmányok, Régiségek, Hirdetések, stb. Polihisztor szerzők írtak különféle témákról, ahogy Mad er Béla jellemezte doktori disszertációjában: "Az értekezők többségének közös ismertetőjele hatalmas forrásismeretük, idézeteik, az idézett művek nagy száma mutatja tájékozottságukat választott területükön." (106. p.) Ez utóbbi nehezítette meg repertórium-készítő dolgát. A cikkmutató tulajdonképpen összesített tartalomjegyzék, a megjelenés sorrendjében (de nem a füzetek tartalomjegyzéke alapján, mellékletben az illusztrációkkal), mivel ma már kevés helyen hozzáférhető a folyóirat. Nem kerültek a mutatóba a tartalomjegyzékek a korlátozott terjedelem miatt. Ez a szerkezet szükségtelenné teszi a külön könyvészeti leírást. A szerkesztők és a kiadók működési idejét a 111. oldalon közlöm. A címfelvétel a Tanulmányok rovatban a cikk elején szereplő cím alapján történt, betűhíven ragaszkodva az eredeti címhez. A Könyvvizsgálatoknál az ismertetetett könyv rövidített címleírással került felvételre 250 karakter terjedelem fölött, megőrizve a folyóiratban lévő címleírás szerkezetét. Első helyen a könyv bírálójának neve szerepel, majd a könyv címe, szerzője és a könyvészeti adatok követik. Az utolsó számjegyek a folyóiratban található oldalszámok. A Tudománybéli jelentéseknél leggyakrabban a rovatcímek adják a cikk címét, de ha a terjedelmesebb tudósításoknak van önálló címük, akkor azon a címen - néhány esetben önálló számon is szerepelnek (pl. 1822. II. számban a Tudományos Egyvelegek a 1157-1163. tételszámokon) Elvétve - a jobb azonosíthatóság érdekében - a tudósítás első sora szerepel zárójelben címként. A nevek, szerzőségi adatok megállapításának alapja elsősorban a cikk végén szereplő név, ha az nincs, a tartalomjegyzék vagy a Tudományos Gyűjteményben másutt szereplő hivatkozás. A folytatásokban megjelent hosszabb lélegzetű tanulmányoknál jobbára csak az utolsó közleménynél található meg a szerző neve, a repertóriumban azonban zárójelben szerepel a közlemény minden része előtt. Ugyancsak zárójelben szerepel a szerző neve, ha a folyóiratból vagy Szinnyei József Magyar írók élete és munkái c. kiadványából megállapítható, de nevét nem nyomtatták ki. A Tudománybéli jelentéseknél az összes közölt szerzői név felvételre került. 3