Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

betegség törte korán ketté, az előbbinek a háború, a fékevesztett faji előítélet következtében kellett pusztulnia. Arnos Imre a posztnagybányai értékek követőjeként debütált festészetünkben, hogy aztán a 30-as évek végén eljusson addig az áhított pontig, ahol a kép már szuggesztíven fejez ki: "örök emberi érzéseket, amit a legősibb és legkésőbbi kor gyermekei is éreznek majd. Szóval a lelkülettel összefüggő, mindenkiben felébredhető, rajta keresztül individuális és mégis általánosan emberi érzéseket."

4

8 A drámai változást művészetében a fasizmus előretörésének fenyegető veszélye, árnya idézte elő. Művei fokozatosan megtelnek egyrészt a háború veszélyeire figyelmeztető, másrészt a pozitív emberi értékekbe vetett hitet magasztaló jelképekkel. 1941-ben készült A festő arcképé-n - hosszú kabátban, sállal nyaka körül, rajzmappáját hónalja alatt szorongatva - elgyötört arccal ábrázolja önmagát, de a kompozíció jobb sarkába még becsempészi a reménykedés, az egyszer talán felvirradó szebb jövő jelképét, a halványan pislákoló napkorongot. A három évvel későbbi Háborúban azonban - mintegy előre vetítve saját sorsát - már a tragédia végkifejletét tárja elénk, a kietlen havas tájban útszélen heverő, varjak marcangolta halott ló és a háttérben lángok martalékává váló ház formájában. * Az Európai Iskola felbomlásával a magyar képzőművészet hosszú évekre elveszítette azt az utolsó összekötő kapcsot, szálat is, amely még reményt nyújthatott arra, hogy a honi művészeti élet tempóhátránnyal ugyan, de - lépést tudjon tartani a világ fejlő- 45 Arnos Imre: A festő önarcképe, 1941