Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtő

Patkó Imre utolsó óhaja az volt, hogy az évtizedek során az ország egyik legrangosabb, felbecsülhetetlen értékű gyűjteményévé formálódott kollekció egybemaradjon s lehetőség szerint a széles nagyközönség elé kerüljön. Patkó Imre egész élete folyamát megkoronázó és a reá jellemző módon a közjavát szolgáló akaratának végrehajtója felesége, Patkóné Bíró Lívia volt. Bíró Lívia, aki maga is fontos szerepet játszott a 60-as, 70-es évek magyar kulturális életében, nem csupán hű társa volt mindvégig Patkó Imrének, de egyenrangú partnere is a képző- és iparművészeti kollekció megteremtésében.

1

2 Patkó Imre végső kívánságának tiszteletbentartásával, Bíró Lívia közvetlenül férje halála után, 1983 májusában, a Magyar Nemzeti Galéria, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum és a Néprajzi Múzeum szakembereivel felleltároztatta a gyűjteményt, majd felajánlotta azt a magyar államnak azzal az egyedüli kikötéssel, hogy a műtárgyak állandó és bárki által látogatható helyet nyerjenek. A rangos, a maga nemében páratlan gyűjtemény tulajdonjogáért a vidéki kultúrközpontok közül Székesfehérvár, Pécs és Győr vetélkedett. Ami végül Bíró Lívia szándékával is összhangban Győr mellett döntött, az az volt, hogy az akkori Győr-Sopron Megyei elöljáróság felajánlotta a kollekció végleges otthonául a város központjának egyik legszebb épületét, az úgynevezett Vastuskós-házat. Ebben a kiállítás céljaira felújított kétszintes, tetőtérrel kibővített épületben nyilt meg 1986. május 8-án a Xántus János Múzeum Patkó Imre Gyűjteményének reprezentatív anyagát bemutató állandó kiállítás.

1

3 11