G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Székely György: Hazai egyetemalapítási kísérletek és a külföldi egyetemjárás

SZÉKELY GYÖRGY együtt említik a tanúnévsorokban Johannes de Hungaria-t 1210 és 1220 között. Mindez a lincolni székesegyházi iskola jelentőségére is utal Laszlovszky szerint, amelynek az 1190-es évek a virágkorához tartoztak. A hangsúly a kánonjogi képzésen volt. Lincolni kanonokok résztvettek I. Richárd külföldi diplomáciai szolgálatában. Témánk szempontjából azonban egyelőre nem bizonyítható, legfeljebb Magyarországi Miklós esetében feltételezhető, hogy az Angliában tanultak hazatértek és a magyarországi művelődést gazdagították volna. A ma gazdagabban látott angliai magyar egyetemjárás epizód maradt.

2 Móra Mihály állította össze (1959) a Damasus, a 13. század elején Bolognában tanító glosszátor származására kialakult nézeteket. Őt évszázadokon át Boemusnak tartották, amit Kantorowicz vont kétségbe, de magyarnak sem ismerte el. A magyar származást Kuttner és A. M. Stickler vallotta. Ezt ugyanis a jogi paroimia gyűjteménye (Brocarda) átdolgozásának lipcsei, montecassinoi és worcesteri kézirata igazolja, sőt Damasus egy eredeti munkája is. Az ő 1215—18 között keletkezett Summa-yá., e párizsi kézirat így indul: Explicunt tituli Damasi ungarii super decretales. Értékes jogi traktátust őriz az Országos Széchényi Könyvtár, Paulus Hungarus kódexét. Már a millenniumi történetírás tudott a bolognai egyetem magyar eredetű tanáráról, Pálról, a domonkosrendi Paulus Hungarusról (Szalay József—Bartóti Lajos, 1895). Két 17. századi forrásban Dalmatának nevezik a bolognai kánonjogászt, s ezért F. Banfi mint Paolo Delmata detto Ongaro-t szerepeltette (1939), aki ezek szerint dalmát származású, a magyar korona alattvalója volt. Az Életrajzi Lexikon magyar nemesi szülőktől származtatja Paulus de Hungaria-t, aki a bolognai egyetemen fejezte be tanulmányait, ahol 1221ben már az egyházjog tanára volt. Ott lépett be az alakuló domonkos rendbe (1969). A Paulus Hungarus, Hungaricus vagy de Hungaria, Magyar, Magyarországi Pál szerepét legrészletesebben kidolgozó Kapitánffy István és Szepessy Tibor a prédikátorrendnél igen lényeges anyanyelvet hozzák fel érvül, a magyarországi döntés provincia szervezésére kijelölt Paulus Hungarus nemcsak magyarországi honos, hanem magyar eredetű voltára (1974). Kristó Gyula kellő óvatossággal Magyarországi, másutt Magyarországi vagy Magyar Pálnak nevezi Paulus de Hungaria-t, illetve Hungarus-t, aki kiemelkedő alkotó tudós volt és 1221 nyarán tér haza Magyarországra (1984). Ezúttal nem Summa de penitentia 1220—21 során írt gyóntatási kézikönyve, hanem Notabilia-i tartozik a témához, amely utóbbi műnek magyar vonatkozásait Kapitánffy és Szepessy elemezték. A magyar jogi tudásra és szemléletre a 13- században Bologna hatott legerősebben. Kardos Tibor ismételten kiemelte (1954, 1968), hogy tömegesen jártak oda, a bolognai Chartularium tanúsága szerint. 1265-ben, 1268-ban és 1269-ben 30 egynéhány magyar jogtanuló neve bukkan fel. Az Árpádkor végéig Veress Endre szerint több mint 80 volt a számuk.

3 Ezen túl Padova is szerepet játszott a magyar értelmiség formálásában. A Veress Endre által 1264-től fogva kimutatott anyakönyvezett padovai magyarországi tanulókon túli ismeretek (típusa) szempontjából érdemes felidézni a római Tiziana Pesenti kutatásait (1981) egy 1241 évi padovai hagyatéklistáról, amit egy bíró halálakor vettek fel. Ebben említve vannak több példányban meglévő könyvek és diákoknak nyújtott hitelek. Az adós egyetemi hallgatók közt több magyar volt. A magyar Váncsa nemzetség genealógiai kutatói és náluk modernebb módszerekkel a kuriális bíborosokról iró és „famíliájukra" is tekintettel lévő Agostino Paravicini Bagliani (1972) világították meg az első magyar bíboros működését és környezetét. Váncsa István apja comes volt, egyik testvére főispán. A legelső szerzőknél és borító töredéken Stephanus Hungarus, 1238-ban, mint magister szerepel. Ez mutatja egyetemi tanulmányait. Ez szakszerűen alapozta meg, hogy 1238-ban királyi kancellár és váci prépost, 1240-ben váci püspök, 1241-ben királyi diplomata az osztrák herceghez, a császári és római kúriához, 1242-ben esztergomi választott érsek és Dalmácia helytartója. 1243—52 során esztergomi érsek, magyar prímás, 1252-ben palestrinai (praenestei) bíboros püspök, kuriális feladatokkal (munkabizottság, koldulórendi védnöki teendők az 1260-as években), 1253-ban legátus a latere Magyarországon meghalt 1270-ben. Mint bíboros szerepel chartres-i székesegyházi üvegen. Négy unokaöccse pályáját egyengette, ezek tanára volt magister Mathias Bissenus veszprémi pap. A legtöbbre közülük István vitte, aki 1263-ban pápai káplán és pozsegai (pozsonyi?) prépost, 1264-ben kalocsai érsekké választották. Komjáthy Miklós szerint (1935) ő volt az első magyar, aki a római jog alapos ismeretével tért haza Bolognából, ahol mintegy az 1263-66 években tanult. János győri főesperes lett. Az egyik unokaöccs arra példa, hogy a két jeles egyetemet olykor egymás után keresték fel. Szűcs Jenő kiemeli Orbász néven Urbacius pozsegai prépostot, aki 1264—70 során Padovában és Bolognában végzett jogot, sőt padovai kanonoki javadalmat húzott (1264). Mint a kánonjog doktora tért haza, és Erzsébet királyné kancellárja lett (1280, 1284-86). Károly esztergomi kanonok, majd javadalmas veronai kanonok lett. Végül az értelmiségi felkészültség szempontjából említendő, hogy a kuriális bíboros nemzetközi összetételű familiájába tartozott Gerardo Bianchi bolognai jogvégzett pápai káplán, Nicolaus de Esseio magister, klerikus és orvos (phisicus), Péter győri kanonok, Róbert magister, pozsegai éneklő kanonok, Timotheus magister, pécsi kanonok.

4 Mint Európa más részein; a tudományos képzés megszervezésében a domonkosrendiek játszottak fő szerepet. Az első magyarországi 80