G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TÁRGYKATALÓGUS - Kézművesek képzése

KÉZMŰVESEK NEVELÉSE II. Ulászló király Gersei Pethő Jánosnak a királyi évkönyvekben való feljegyzésre méltó érdemeiért címert adományoz. A címerképen (125 x l60 mm) az álló négyeit pajzs 1. mezőjében vörös alapon arany, balra forduló, mellső mancsait előre nyújtó, farkát felfelé, fejével egyvonalban tartó, tátott szájú oroszlán, a 2. mezőjében zöld alapon jobbra lépő, bokrot csipkedő kacsa, a 3. mezőjében kék alapon vízszintesen ezüst fogyó hold, felette két arany sugaras égitest és a 4. mezőjében vörös alapon jobbra forduló, nyelvét öltő, kiterjesztett szárnyú arany sárkány látható. A pajzson jobbra néző, zárt sisak, változatos színű sisaktakarókkal, a sisak felett a király, II. Ulászló arany trónon ülő bíborruhás alakja, a fején és a feje felett zárt korona, baljában jogar, jobbjában országalma, a trón felett jobbra W(ladislaus) felirat, a tróntól jobbra bíborruhás gyermek, a trónörökös, II. Lajos áll, fején nyitott, feje felett zárt korona, s felette L(udovicus) felirat, jobbjában jogar. [A tróntól balra bíborruhás királyleány, Anna állt, baljában arany almát tartott, fején nyitott korona, felette A(nna) felirat volt]; mindez azonban az oklevél sérülése miatt ma már nem látható. Az oklevél bal szélén és a címerkép felett indás, virágos díszítés található. A súlyosan sérült, restaurált oklevél a magyar miniaturafestészet mind készítésében mind sorsában sajátos példája. A trónörököst, Lajost 1508-an királlyá koronázták, ettől kezdve külön udvartartást kapott s udvarmestere Gersei Pethő János, a néhai királyné ajtónállómestere lett. A Nádasd nemzetségből származó Pethő család főleg Zala megyében volt birtokos. írod.: Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának czímereslevelei. Bp. 1923. II. p. 68-69. no 73.; Schallaburg 1982. 527-528., Nr. 571.; Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei. Budapest, 1987. p. 51, 125, 35. tábla.; Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár Jagelló-kori pecsétkiállításának katalógusa. Levéltári Közlemények 64 (1993) p 109-110. no 1.; Pannónia Regia 473-, IX-54. sz. Magyar Országos Levéltár, Dl 86051. É.G. 307 Gótikus kehely Diósgyőrről Gotische Kelch aus Ungarn 15. sz. 2. fele, diósgyőri vár. Eredetileg a Diósgyőri Református Egyház tulajdona, innen került 1916-ban a Borsod-Miskolci Múzeumba. aranyozott ezüst, sodronyzománcos technika m.: 21,6 cm; kuppa átmérője 10,5 cm Hatkaréjos talpon homorú talpszegély, hegyére állított négyzetekbe foglalt négykaréjok sorából kialakított talpperem. A hat félpiskóta alakú, sodronnyal kerített talpmezőben sodronyzománc, váltakozva kék és zöld alapon szimmetrikus inda- és virágdísz. A hatszögű száron plasztikus gótikus ornamentika, a nóduszt függőlegesen hat, sodronnyal kereteit, indadísszel áttört pánt tagolja, köztük hat szilvamag alakú mezőben négy csúcsos levél alakú filigrános mező. A kuppa kosarán hat vastag sodronnyal körülfogott kör alakú mezőben sodronyzománc: egy tőből induló kacsok végén háromszirmú virágok és csúcsos levelek. A kosarat liliomos párta koronázza. — Nagy valószínűség szerint a Mátyás korabeli diósgyőri királyi vár kápolnájának tartozéka volt, szerepel a vár 1563-as inventáriumában. A kelyhet restaurálta B. Perjés Judit. Írod.: Beke László: Sodronyzománcos ezüstművek, Bp. 1980. 102.; B. Perjés. Judit: Egy 15. századi sodronyzománcos kehely restaurálása. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28 (1993) 228-236.; Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században, Miskolc 1996. 87. és 12. kép Miskolc, Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjteménye, 1. sz.: 53-804.14. Gy.É. 308 Pohár Becher 16.sz. eleje, magyar részben aranyozott ezüst, ismeretlen származású m.: 9,8 cm; szájátm.: 8,5 cm. Sima köpenye alul hengeres, a szájperem felé egyenletesen kiszélesedik. Talppereme körül öntött gyöngyös drót, liliomos pártadísszel, a pohár derekán hasonló kettős pártadísz. A szájperem alatt vésett levélkoszorú. A levélsor alatt jóval későbbi felirat és évszám: LUKAC : ANDRAS : LUKAC : BÁLINT : LUKAC : BOLDIZAR : LUKAC JÁNOS : 1635. A pohár az ún. gótikus poharak jellegzetes darabja, melyekre a pártázatos dísz, a derék és a talp, és néha a szájperem alatti díszítés volt jellemző. közöletlen Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, 1. sz.: 1874.261.1 K.J. 309 Gyertyatartó Kerzenbehälter 16. sz., ismeretlen származású kovácsolt vas m.: 21 cm A különleges formájú, vas lemezekből kalapált gyertyatartó három meghajlított lemezlábon áll. Felette ötszögű, felhajtott, hullámos peremű talpból négyszögletes, középen megcsavart szár emelkedik. Fölső vége kampósan kihajlik. A szár övéből rugós pánt indul, mely felül a rúdról kinyúló kerek gyűrűbe szorítja a behelyezett gyertyát. A korszak kovácsoltvas munkáinak érdekes, páratlan emléke, a mesterek fantáziájának gazdagságát bizonyítja. Közöletlen Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály 55.384.C K.J. 241