G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TÁRGYKATALÓGUS - Udvari és lovagi nevelés

TÁRGYKATALÓGUS formákról van szó. Esetünkben a lapos levélforma arra enged következtetni, hogy sodronyvértek ellen volt hatásos. A 14. század legvégén elterjedő lemezvértezetek ellen inkább tüske formájú lándzsákat alkalmaztak. írod.: Kalmár János: Régi magyar fegyverek, Bp. 1971. Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertár 1. sz.: 56.5979 T.L. 289 Lándzsahegy Lanzenspitze 10-11. sz. vas h.: 402 mm Az ún. karoling kori szárnyas lándzsák típusához tartozó döfőfegyver. A penge széles, levél alakú, melynek mindkét oldalán gerincéi fut végig. A penge teste hosszú nyakkal csatlakozik a kúpos köpűhöz, amelyen egy-egy rövid szárny van kialakítva. Korrodált. Ezt a típusú lándzsashegyet a Karoling lovasság általánosan használta, ugyancsak ezen típus szerepelt a német császárság uralkodói jelvényeként — lancea sacra —, amelyet Szent Móric lándzsájának tartottak. Feltehető, hogy esetünkben a darab jóval későbbi, mint a 10—11. század, ugyanis vadászlándzsáknál sokáig megőrizték ezt a formát. írod.: L. Kovács: Die Budapester Wikingerlanze, AA 22 (1970). Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertár 58.7632 T.L. 290 Sarkantyú Sporn 11-12. sz. kovácsoltvas szárh.: 103 mm, szártáv 78 mm, nyak 8 mm, tüske 20 mm Vasból kovácsolt, szárai íveltek, laposak, vége felé elkeskenyedők. Végei visszahajló fület képeznek melyek felkötésre szolgáltak. A rövid, hengeres, karcsú nyakon hosszúkás, négyoldalú, gúla alakú tüske ül, mely lefelé törik. Ilyen típusú sarkantyút a nyugati nehézlovasságnál használtak. írod: Kalmár János: Régi magyar fegyverek, Bp. 1971., Temesváry Ferenc: Díszes nyergek, lószerszámok, Bp. 1995. Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertár 53-971 T.L. 291 Sarkantyú Sporn 11-12. sz., kovácsoltvas szárh.: 99 mm, szártáv 78 mm, nyak 8 mm, tüske 20 mm Vasból kovácsolt, szárai íveltek, laposak, vége felé elkeskenyedők. A szárakon két, visszahajtással képzett fül, a felkötőzsinór számára. A rövid nyakon hosszúkás, négyoldalú, gúla alakú tüske ül, mely lefelé törik. Ilyen típusú sarkantyút a nyugati nehézlovasságnál használtak. írod: Kalmár János: Régi magyar fegyverek, Bp. 1971., Temesváry Ferenc: Díszes nyergek, lószerszámok, Bp. 1995. Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertár 53.1010. T.L. 292 Hajító tüske Wurfstachel 15. sz., kovácsoltvas h.: 282 mm, sz.: 200 mm Egyszerű kovácsoltvas hajítótüske, szabályos keresztet formázó három hegyes ággal. A fegyver forgórészéből mintegy 100 mm hiányzik, törött. Nem lovagi fegyver, de használatát ismerni kellett, amit jól bizonyít a Miksa császár (1493—1519) életét tárgyaló „Freydal" c. tornakönyv (Wien, Kunsthistorisches Museum, Sammlung für Plastik und Kunstgewerbe, Nr.: P 5075) is, ahol egy hajítótüskés párviadal ábrázolását is megtalálhatjuk. írod.: Kalmár János: Középkori magyar hajítóbárdok, Antiquitas Hungarica 1949-, MI. sz. Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertár 1. sz.: 54.1966 T.L. 293 Tornapálya Mátyás király visegrádi kastélyában Turnierplatz im mittelalterlichen Königspalast von Visegrád 15. sz. 2. fele Sedlmayr János rajza írod.: Sedlmayr János: Sportpálya a visegrádi palota együttesében, Műemlékvédelem 39 (1995) 113-116. 294 A visegrádi királyi palota mellett feltárt tornapályán rendezett lovagi játék Ritterturnier auf den Turnierplatz bei dem mittelalterlichen Königspalast von Visegrád Mráv Zsolt festménye 236