G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Kelemen Elemér: Ezeréves a magyar iskola

Kelemen Elemér Ezeréves a magyar iskola z itáliai eredetű szerzetesek Géza fejedelem hívására a 990-es években telepedtek le hazánk területén. Első kolostoruk alapjait — az egyháztörténet forrásai szerint - 996-ban rakták le a pannóniai Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán. A 278 méter magas épített kolostor falai között működött az első hazai szerzetesiskola, amely egyben minden bizonnyal az első magyarországi iskola volt. Alapításának közelgő évfordulója jelenti tehát iskoláztatásunk - kétségkívül jelképes - kezdeteit. A Szent Márton-hegyi szerzetesiskola a bencés rend évszázados, Szent Benedek által megszabott nevelési elvei és a nyugateurópai országokban már széles körben elterjedt oktatási szabályai szerint működött. A kolostori oktatás elemi tananyaga ekkor - és még évszázadokon át a mindennapi szerzetesi élet eszköztárát jelentette: a latin nyelvű olvasás és igehirdetés tudományát, az egyházi éneklést és az egyházi szertartások ismeretét. A magasabb egyházi, illetve állami hivatali beosztásokhoz megkövetelt tudást, vagyis a latin nyelv alaposabb ismeretét, írásbeli és élőszóbeli használatát, az írástudást, a logikai és az irodalmi, zenei műveltséget, valamint a matematikai, a természettudományos és a történeti ismereteket a következő tananyagfokozat nyújtotta. A harmadik, a legmagasabb fokozatot pedig a filozófiai és a teológiai művek elmélyült tanulmányozása jelentette. Alig egy évszázaddal a kolostor alapítása után László király vagyonösszeírást rendelt el. Ennek számunkra a legérdekesebb és legfontosabb része az 1093 táján itt, a kolostor könyvtárában őrzött könyvek jegyzéke. A lajstrom arról tanúskodik, hogy a szerzetesiskolában teljes körű oktatás folyhatott. Ám van ennek a történetnek egy másik figyelemre méltó összefüggése is: az iskola és a könyvtár a magyarországi művelődés kezdeteitől szerves egységet alkotott. A közelgő évforduló tehát a művelődés e két ikerintézményének közös ünnepe. Az iskola korai létezésére és működésére más, közvetlenebb bizonyítékokat is felmutattak a kutatók. Elsősorban Mauritius pécsi püspöknek a visszaemlékezését, aki egy írásbeli munkájának előszavában arról tesz említést, hogy gyermekkorában, vélhetően az 1010-es években, itt volt „puer scholasticus", azaz iskolás vagy énekes fiú. Szent Gellért legendájában szó esik itteni bencés szerzetesekről, akik közül ketten magyarul is prédikáltak, térítettek. Az iskola tehát nemcsak a latin, hanem a magyar nyelv művelésének is fontos korabeli intézménye volt. Az első magyarországi iskola korszakos eseménye az államalapító magyarság életének. A honfoglalással hazánk földjét vették birtokukba őseink, az iskola révén az egyetemes európai és keresztény - kultúrát. Az első iskola tehát az Európába vezető út, a beilleszkedés sorsdöntő, meghatározó lépése volt. Ez képezte alapját a magyarországi oktatás későbbiekben, a következő évszázadok során egyre gyarapodó és differenciálódó intézményrendszerének, ami a kezdetektől fogva - a hagyomány és a modernizáció kettős szorításában - dacolni tudott népünk hányatott történelmével, és segített lépést tartanunk a nagyvilággal. Az elsőt követő magyarországi iskolák, a szerzetesrendek, a székesegyházak és a plébániák gyarapodó számú iskolái, miközben a korabeli egyetem műveltségét közvetítették, szükségképpen hozzájárultak a sajátos, az ősi hagyományokban gyökerező magyar kultúra megőrzéséhez és átörökítéséhez, elterjesztéséhez is. Nemcsak az egyházi központok, a királyi és a főúri udvarok életére, szokásaira hatottak, hanem a mindennapok dolgaira, a mezei szorgalomra és a városi iparosodásra egyaránt. De közvetítői voltak, olykor szándékuk és érdekeik ellenében, a középkor világát megrendítő szellemi törekvéseknek, a humanizmus, majd a reformáció eszméinek is. A tömegkultúra első nagy forradalma, a reformáció megőrizte és kiterjesztette az előző korszak iskoláztatási eredményeit. Az anyanyelvre váltó egyházi műveltség a népoktatás fellendülését hozta magával, majd a középfokú oktatás kiterjesztését. A tudós prédikátorok és tanítók éppúgy utat találtak az egyetemes műveltség korabeli forrásaihoz, mint szerzetes és klerikus elődeik. A magyar művelődés nemzetközi kapcsolatai az első évszázadokban Bolognától és Páduától Párizsig és Oxfordig, majd Wittenbergtől Utrechtig behálózták egész Európát. A török hódoltság, valamint a vallás- és testvérháborúk felmérhetetlen vérveszteségei ellenére a magyar kultúra, az iskolaügy megerősödve került ki a reformáció és az ellenreformáció harcaiból. Az egymással is versengő protestáns kollégiumok, valamint az európai mintára szervezett jezsuita, majd piarista gimnáziumok nemcsak a nemzeti szellemet őrizték és erősítették, hanem végvárai és más népekhez is közvetítői voltak a polgárosodó és differen17