G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TÁRGYKATALÓGUS - Zeneoktatás

TARGYKATALOGUS ZENEOKTATAS A középkor iskolában a zeneoktatás két külön Studium keretében történt. A quadriviumba tagolt „musica" elvont elméleti tárgy, „scientia" volt, a hangzó világ megértésére matematikai, filozófiai módszerek segítségével akart eljutni. Az ének, cantus tanítása ezzel szemben gyakorlati munka volt, mely a nyelvi tárgyakhoz (főként a grammatica-hoz) kapcsolódott, és egyben iskola és templom kapcsolatát szimbolizálta. Az énekanyag a liturgia igényei szerint volt meghatározva. A magyarországi adatok igen szórványosak ugyan, mégis a 11. századtól kezdve folyamatosan dokumentálják az oktatás mindkét ágának meglétét. Kimutatható Boethius De Institutione Musica-jának, Isidorus Etymologiarum Libri-jének használata. A magyarországi iskolák a német környezetnél hamarabb, a 12. században radikálisan áttértek a Guido-i kottaírás használatára, és bevezették Guido oktatási reformjait is. A liturgikus énekeket zenei írás-olvasás tanulásával és alkalmazásával sajátították el, az éneklendő darabokról gyakorlás közben kottajegyzeteket készítettek, mint erről a váradi káptalani statutum informál. A késő középkorból több modern traktátus töredéke, egy pálos rövid tonárius és egy teljes itthon leírt munka (Szálkái kódex) maradt fenn. A gyakorlati énektanulás eredményességének dokumentumai a liturgikus kódexek rubrikái, melyek gyermek előadókat jelölnek meg. Az eredmény a privát, kurzív zenei írásbeliség magas foka és széles körben való elterjedése lett, melyről számos feljegyzés a dokumentum. Az iskolákban történt azoknak a többszólamú énekeknek a gyakorlása, melyek közvetlenül kapcsolódtak a gregorián repertoárhoz. Az énekes népszokásokban való részvétel, a kántálás és az ünnepi rekordáció az iskolások és mesterük életének szerves része volt, az anyagi bázis bővítését, a tágabb társadalmi közeggel való kapcsolattartást jelentette, s a latin mellett magyar nyelvű repertoárt is életben tartott. Im Mittelalter erfolgte der Musikunterricht in den Schulen in zwei getrennten Studien. Die ins Quadrivium aufgenommene "musica" stellte einen Gegenstand rein theoretischen Charakters (scientia) dar, dabei wurde versucht, die Welt der Klänge mit Hilfe von mathematischen, philosophischen Methoden kennenzulernen. Im Gegensatz dazu war der Gesangunterricht (cantus) eine praktische Unterrichtsform, die eng mit dem Sprachunterricht (vor allem mit der grammatica) verbunden war und gleichzeitig die Verbindung der Schule mit der Kirche symbolisierte. Der Gesangsstoff wurde den Anforderungen der Liturgie angepaßt. In Ungarn liegen zwar nur sporadische Angaben vor, trotzdem werden vom 11. Jahrhundert an beide Zweige des Musikunterrichtes kontinuierlich belegt. Die Benutzung der De Institutione Musica von Boethius, des Etymologiarium Libri von Isidorus kann nachgewiesen werden. Früher als die deutschen Schulen haben die Schulen in Ungarn im 12. Jahrhundert die Notenschrift von Guido übernommen, und es wurden auch seine Unterrichtsreformen eingeführt. Von den Stücken, die gesungen werden sollten, wurden beim Üben Notenaufzeichnungen gemacht, berichtet das Kapitelstatutum von Großwardein. MUSIKUNTERRICHT