G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)
TANULMÁNYOK - Petényi Sándor: Nevelés és játék a középkorban
NEVELÉS ÉS JÁTÉK A KÖZÉPKORBAN hogy ellenséget lásson, páros viadalban kedvét lelni, társaival naponta háborúsdit játszani, gyávaságot és restséget megvetni, a háborút viszont fölöttébb kívánni." 3 3 Galeotto Marzio sem felejtette megemlíteni a gyermek Mátyásról, hogy: „Mátyás király, gyerekkorában ha ilyes regés énekeket hallott, vagy valamely hősről beszéltek előtte, annyira érdekelte a dolog, hogy egész nap rá sem gondolt evésre-ivásra, elfojtotta éhségét, s valahányszor azok hatalmas csapásairól és szörnyű tusáiról volt szó, bizonyos bámulattal, másra ügyet sem vetve, a győztes dicsőségén felfellelkesülve kézzel-lábbal iparkodott a küzdő felek mozdulatait utánozni, s szinte úgy képzelte, hogy maga is jelen van, s a viaskodók előtte állnak." 3 4 Aeneas Silvius Piccolomini — a későbbi II. Pius pápa — „A gyermeknevelés V. László magyar király számára" c. művében is kitért a témára: „Nem lesz tehát haszon nélküli ha te, akinek a törökkel mindenesetre háborút kell viselnie, most gyermekkorodban tanulsz íjazni, parittyázni, kardot forgatni, nyilazni, lándzsát hajítani, lóra fölszállni, futni és ugratni, vadászaton részt venni és úszásban jártasságra tenni szert." 3 5 Katonásdi játszásáról illetve a katonaságra való felkészítésről, felkészülésről azonban nemcsak az uralkodókkal kapcsolatban tesznek említést a korabeli írástudók. Egy angol forrásban a következő magyarországi vonatkozású történet olvasható: „És kétszer vagy háromszor emlékszem rá az én időmben, hogy ennek a királyságnak különböző részein összegyülekeztek mindenféle csapatokba, és úgy tettek, mintha csapatokban volnának és csatákban, és a játékbeli csaták után, mely alatt néhány gyerek alaposan megsérült, nagy csaták és halálos háborúk voltak valóban." 3 6 A katonásdi játszásához régészeti anyag is köthető, mégpedig az agyaglovaknak egy jelenős része, melyekkel főleg lovagi tornákat játszottak. 3 7 A 15. század végén — 16. század elején kifejezetten azért, hogy a főurak gyermekeivel idejekorán elsajátítassák a lovagi torna szabályait, menetét, boronzból készíttettek lovagi torna játszásához lovasfigurákat Ausztriában. 3 8 Ilyen bronzkészlet egy darabjának agyagváltozata a budai vár ásatása során is előkerült. 3 9 A másik területe a felnőtt életnek — katonáskodás mellett — mely forrásokkal alátámaszthatóan a gyerekek világában is tükröződik, az a vallási élet. Mindössze két adat van rá. Az egyik a már idézett angol forrásban található: „Én már csak ilyen korban vagyok, látod, és igazán, amennyire csak emlékezni tudok, mindig megjegyezték és gyakorta igaznak is bizonyult, hogy amikor a gyerekek Budán úgy döntöttek, hogy összegyülekeznek és azt játsszák, mintha egy holttestet vinnének a templomba, és gyerekes módjukon a halotti énekek dallamát énekelték, nemsokára nagy halál követte ezt." 4 0 A másik pedig Árpádházi Margit szenttéavatási perének jegyzőkönyvében olvasható: „Tizenketted szorornak vala neve szoror Erzsébet, Bodomérei Tamás ispán úrnak és Olimpiádisz asszonynak leánya. E szoror Erzsébet mikoron gyermek vala még, elmegyen vala az egyéb novicia gyermekekkel és elhívják vala az áldott gyermeket, Szent Margit asszonyt játszódni. De Szent Margit asszony imádkozik vala és úgy mond vala az ő novicia társainak: Jöjjetek el énvelem és menjünk be a szentegyházba, üdvözöljük asszonyunk Máriát, mondjunk Ave Mariát ezenképpen játszódjunk." 4 1 A két idézett területen kívül természetesen számolni lehet még továbbiakkal, a teljesség igénye nélkül csak utalás képpen meg lehet említeni például a családi élettel kapcsolatos teendők utánzását és eltanulását (pl. főzés) vagy a házkörüli teendőkre való játékos felkészítést, ezekre azonban semmilyen adat nincs, sem írásos sem tárgyi, hacsak az eddig gyér számban előkerült agyagból készült babák közül nem sorolunk az előbbi területhez néhányat. 4 2 A játékokra vonatkozó írásos adatok viszonylag csekély száma és az, hogy ezek a korabeli életnek csak egy szűk körét ölelik fel, a források sajátos jellegével magyarázható, nem pedig a játékok tényleges hiányával, vagy ténylegesen szűk keresztmetszetével, hiszen a játék nem tartozott azok közé a témák és események közé, amelyeket fontosnak tartott a kor arra, hogy írásba foglalja és maradandóvá tegyen, mintahogy a források általános jellegéből fakadhat az is, hogy az adatok pont a katonáskodás és a vallási élet köré csoportosíthatók. A jelzett problémák ellenére is a játékok nevelésbeli megléte a korabeli forrásokkal alátámasztható. Az oktatás és a játék kapcsolatában radikális változást hozott a humanista szellemiség; Erasmus, Vives vagy a későbbiekben Sturm munkássága, 4 3 akik a korábban elítélt játékot az oktatás egyik elismert és hasznos eszközévé tették. Természetesen lehet elszigetelt adatokat is hozni a játék pedagógiai gyakorlatba történő beillesztésére, 4 4 de mint az oktatás rendszerébe szervesen beletartozó, pedagógiai szempontból elismerten fontos eszközre talán Vives tér ki a legmarkánsabban az 1531-ben megjelent „De Disciplinis Libri XX, in Tres Tomos" c. munkájában: „Minthogy pedig lelkünknek és testünknek ereje nemcsak korlátolt, hanem nagyon gyenge és gyatra, azért a gyermekeknek bizonyos üdülést és szórakozást kell engedni, hogy a munkának tovább tudjanak megfelelni. Különben kevés idő alatt kimerülnek és azután semmire sem képesek. A testgyakorlatokra gyakran legyen alkalmuk, mert az a kor rászorul a testi erő gyarapodására. Azért kezdetben nem szabad nagyon szorítani és a tanulásra rákényszeríteni, hanem munka közben szüneteket kell adni, nehogy a tanulást meggyűlöljék, mielőtt megszerették volna. Természetesen ennek úgy kell történnie, hogy a tanuló ne süllyedjen ala111
