G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)
TANULMÁNYOK - Gyulai Éva: Docta manu - placibilia opera (Művészeti nevelés a középkorban)
DOCTA MANU - PLACIBILIA OPERA azt, hogy továbbadhassa Dukanovicnak... (Mátyás egyébként apjától tanulhatta, hogy a mestereket ilyen formában is lehet jutalmazni, hiszen Hunyadi János 1454-ben a bojtori és tövisi ferences kolostorok építése körüli szolgálatokért adományozta Konrád brassói kőfaragónak egy birtok felét.)" (Szakály Ferenc) 1" Magyarországon az első építészeti céhet 1400 körül említi a budai jogkönyv, amelyben ácsok, kőfaragók, kőművesek, téglavetők és kövezők (zymerleut, stainmetzen, maurer, zieglstreicher und der Pflasterer) működtek együtt mint építészeti szakmák, majd 1482-ben a pesti főtemplom Szent Péter és Pál oltárát az ácsok, kőfaragók, kőtörők, kerékgyártók, asztalosok és kádárok közös céhben gondozzák, 1 8 ami tevékenységük egymásrautaltságára utal. A legkorábbi céhprivilégiumot szerzett kőművesműhelyek között Buda és Nagyszeben mellett Kolozsvárt említhetjük, ahol az 1525-ben kapott céhkiváltságot 1589-ben adták ki és erősítették meg újra. Ez az alapdokumentum részletesen foglalkozik a tanulók képzésével is, amely céljait tekintve nem tért el alapvetően más kézműves mesterségek oktatási rendjétől. A művészi munka bizonyos kiváltsága, magasabb rendűsége, minőségének védelme azonban már itt is kiviláglik, hiszen a kolozsvári kőművesek társaságába (societas) kétféle mester tartozik, egyrészt a lapicidák, akik a kőfaragás finom mestersége mellett a falak felhúzását is értik, másrészt a murariusok, a kőrakók, a mai értelemben vett kőművesek, akik ha a kőfaragók (művészi) kiváltságát illető mestermunkához, faragott ajtókeret készítéséhez fognának, bírság fizetése mellett tiltják el őket. Az 1589-es céhszabályzat 2. és 3- artikulusa is különbséget tesz a két mesterség között: „2. Minden inast vagy tanulót előbb meg kell kérdezni, melyik mesterséget akarja tanulni, a kőfaragást vagy a kőrakást. 3- Az inas, amennyiben a mester fia, négy évig, ha nem, öt évig szolgáljon a kőfaragó mesternél ... Ha a tanuló egy kőrakónál kívánja pusztán csak a kőrakó mesterséget tanulni, ezt, mivel alantasabb mesterség, minden inas kivétel nélkül három évig tartozik tanulni." (2. Omnis novellas seu tyro, primoque tempore inquirendus est, quam veli addiscere artem lapicidalemne aut murariam. 3• Novellas, sifilius magistri lapicide fuerit, quatuor annorum curriculis, si aliusquispiam fuerit, quinque annis apud magistrum lapicidam serviat... Verum si is tyro apud murarium velit cum ipsam nudam artem murarium addiscere, pro ista igitur, ut inferiore arte omnis novellus indifferenter tribus annis servire tenebitur.) A céhszabályzatból is kitűnik, hogy milyen fontos szerepe volt a mintarajzoknak, tervrajzoknak a tanulók képzésében és a mesterség gyakorlatában. A 12. artikulus a tervrajz készítését is a mesterré válás előfeltételeként határozta meg. A mesterremek, egy boltozat elkészítésénél „a tanuló köteles az elkészítendő boltozat módját és méreteit a mesterek előtt lerajzolni, s ha mesterek ítélete szerint az építendő boltozat lerajzolásában nem nyilvánítják eléggé járatosnak és ügyesnek, az építéstől el kell mozdítani addig, amíg jobban és ügyesebben meg nem tanulja." (... módúm et mensuram illius fornicis preparande, ante eos exercitatos magistros debeat delineare, qui si iuxta magistrorum sanum iuducium sufficienter, prudenterque in ipsius testudinis edificande deliniatione ignarus fuerit compertus, ab edificio removendus est, tamdiu donec melius ac prudentius studebit). 1 9 A kolozsvári céhszabályzatok szerint a tanulóévek megrövidültek eggyel, ha a 5. KÉP Martin Schongauer: Jézus születése, rézmetszet (1470 k.) (Végh János 1995, 10. kép alapján) 101
