G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)
TANULMÁNYOK - Gyulai Éva: Docta manu - placibilia opera (Művészeti nevelés a középkorban)
GYULAI ÉVA országon, s a rajzain megőrzött épületek stílus- sőt díszítésbeli egyezése magyarországi építészeti emlékekkel jelzi, hogy a művészeti irányzatokat, technikákat külföldi építőmesterek importálták és terjesztették, „tanították" Magyarországon. 1 0 A későközépkori magyarországi építészet legjelentősebb, grandiózus vállalkozásainak egy részével a legközelebb kapcsolatba a bécsi építőpáholy hozható, amelynek sok tervrajza fennmaradt, köztük magyarországi templomokéi is. 1459-ben az európai építészpáholyok híres regensburgi kongresszusán a résztvevők határozatot fogadtak el, melyeket 1498ban I. Miksa császár is kodifikált. A határozatok egyik paragrafusa a bécsi páholy érdekszférájának kiterjesztését szentesítette Magyarországra és a Duna vidékére. Az 1460-as évektől s bécsiek hatósugarába tartozott már Kassa sőt Erdély is. A bécsi későgótikus építészet magyar követője, István kassai építőmester Budán is működött. 1 1 A pozsonyi Szent Márton dóm boltozatának rajza fennmaradt a bécsi páholy tervrajzai között (Wien, Akademie der Künste, 16.925) (3-4. kép), s hogy a páholy szellemi tőkéjének tekintett tervrajzból hogyan is valósulhatott meg a helyszínen a mű, Laurenz Spenning bécsi páholymesternek, a híres építész, Puchspaum utódjának a pozsonyi tanácshoz írt leveléből (1458) sejthetjük, amelyben a pozsonyiak kérésére egy segédet/legényt (ain geselln) küld Pozsonyba, de ha ő nem felelne meg, akkor egy másikat fog küldeni. 1 2 A bécsi tervrajzok, építészmesterek irányítása mellett azonban meghatározónak a helyi kőművesműhely működését tekinthetjük a városban. A tervrajzok ismerete, használatuk szorosan hozzátartozott az építőmesterség elsajátításához, a terveket készítő mesterek mellett olyanoknak is lenniük kellett, akik a megfelelő kőanyagot megfaragtatták és beépítették. Ennek a féltve őrzött tudásnak a továbbadása a páholyok, Magyarországon a műhelyek mestereinek feladata volt. A regensburgi páholytalálkozó határozatai között a 13- paragrafus a páholyban folyt oktatást szabályozza: „Se munkás, se mester, se pallér ( Parlier) se legény nem taníthatja meg, hogyan kell a tervrajzról a vetületet leképezni, azzal, aki nem a mi mesterségünkből való, és még nem dolgozott kőművesként". 1 3 Az építészettel szorosan összefüggött kőfaragás művelői leginkább céhes keretek között működtek. A legismertebb későközépkori kőfaragóműhely, a budai kontinuitása sok éven át nyomon követhető, s működésének különleges gazdagságú bizonyítéka, a budavári Zsigmond-kori szoborlelet-együttes darabjai mutatják, hogy helyi anyagból, helyben készültek, még befejezetlen művek is vannak közöttük. A budai várban (eddig nem azonosított helyen) működött nagyszabású műhely produktumainak majd negyed százada tartó stíluskritikai vizsgálata a műhelyben folyt, másként nem dokumentálható munkára is vet némi fényt. A szobrok kiemelkedő darabjainak kapcsolata az 1410 körüli bécsi kőfaragóműhely alkotásaival egy osztrák eredetű mestert feltételez, míg más művek brabanti, alsó-rajnai körből való mesterre utalnak. A két kiemelkedő művészegyéniség körül a mellékfigurákat a műhely kevésbé képzett faragói készíthették, a korabeli gyakorlatnak megfelelően egyszerre többen munkálva meg ugyanazt a darabot. 1 4 A kőművesek gyakorlata szorosan összefüggött a nagy udvari építkezésekkel, így a későközépkori műhelyek közül messze kiemelkedett a Mátyás udvarában létrejött műhely, amelynek a reneszánsz elterjesztésében is úttörő szerep jutott, hiszen olasz, dalmát mesterek tanították az új stílust a hazai kőfaragókkal. „Bámulatos ennek a műhelynek a létrejötte ... Mátyás építésze, Chimenti Camicia kitűnő munkaszervező volt, aki példátlan gyorsasággal alakította ki az új építkezések legfőbb gyakorlati tényezőjét, a budai kőfaragó műhelyt, kitűnő olasz szobrász-scalpellinokból, dalmát lapicidákból és hazai kőfaragókból ... Legalább 8-10 olasz szobrász-scalpellino dolgozott Budán. Ezekhez csatlakoztak az egyszerűbb építészeti tagozatok kőfaragói, kiknek számát legalább ugyanennyire tehetjük, vagy többre. Hasonlóképpen kimutatható 10-15 hazai szobrász-kőfaragó, akik vagy kétségtelenül a budai királyi műhelyhez tartoztak, vagy ott tanultak és onnan rajzottak ki." (Balogh Jolán) 1 5 Ezek a műhelyek iskolák is voltak, melyekben egy-egy mester, műhelyvezető irányításával sajátították el a mesterséget a tanulók, akik a gyakorlati oktatás mellett a mestertől kapott mintarajzok segítségével faragták az épületekhez szükséges kőtagokat, szobordíszeket. Mátyás uralkodói reprezentációjának fontos terrénumai voltak a nagy királyi építkezések Budán, Visegrádon, Pozsonyban. „A Mátyás által építkezésekre, épületdíszítésre és a könyvtárra - mai fogalmaink szerint a mecenatúrára - fordított összegek az 1470-es és 1480-as évek egyikében másikában elérték, sőt kivált az utolsó években - amikor a királyon elhatalmasadott a fényűzés szenvedélye - meg is haladhatták az évi 60-70.000 forintot ... meg kell kockáztatnunk azt a feltevést, hogy az uralkodó és neje ezeket a kiadásokat részben — sőt talán nagyobb részben - magánvagyonából fedezte." (Szakály Ferenc) 1 6 Bár építőmestereinek díjazásában a reneszánsz uralkodó korántsem volt olyan bőkezű, mint azt feltételezhetnénk, mégis ismeretes az a „nagyvonalú gesztus, amellyel Mátyás 1488. július 25-én, kifejezetten művészi érdemeiért — nem pedig egyéb neki tett szolgálataiért - traui Ivan Duknovic, ismertebb nevén Giovanni Dalmata szobrásznak adományozta Majkovec (Körös m., Szlavónia) várát, a hozzá tartozó uradalommal együtt ... E hűtlenség miatt ráháramlott birtokot Mátyás előbb Ráskay Balázs budai udvarbírónak adományozta, s így előbb - nyilván nem áldozatok nélkül - vissza kellett szereznie tőle 100
