Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IV. Márki Mátyás

Márki tehát már kezdettől fogva mint győregyházmegyei pap élt és működött Sopronban. Ilyetén működése közepette még 4 év sem tellett el s jött a rémséges 1683-ik év, a török-tatár sereg bécsi felvonulása. Márki e válságos napokat valószínűleg Sopronban töltötte s itt értesülhetett a Ikismartonvárosi plébánosnak augusztus vége felé történt elhalálozásáról. A megürült plébánia azonnali betöltéséről szó sem lehetett. Győr vára ugyanis ostromzár alatt állott, Apaffy M. erdélyi fejedelem volt a körülzáró sereg parancsnoka. Széchenyi György győri püspök, mint tudjuk, Ausztriában bujdosott. Kismarton városa fölött pedig ek'kor, a Salva qvardia dacára, Damokles kardja függött; attól kellett rettegni, ha Bécs elesik, a török hódolt területté teszi Kismarton vidékét is. Csakis a török veszedelem elmultával, tehát legföllebb szeptember végével, lehetett a plébánia betöltésére gondolni és larra a készületeket megtenni. Mióta Kismarton szab. kir. város lett, tehát 1648. óta, a tanács mindig Bécs ajánlata szerint, választotta meg plébánosát. —Most azonban a bécsi udvarnak sokkal nagyobb gondjai voltak, hogysem ilyen távoleső ügyekbe avatkozzék; azért azt véljük, hogy ezúttal Kollonich Lipót bécsújhelyi püspök volt az, aki a buzgóságáról már Ismeretes és egyházmegyei kitüntetésben is részesült Márki Mátyást ajánlhatta a kismartoniaknak. A választás október vége felé mehetett végbe, mert Széchenyi püspök november 6-án már meg is erősítette a választást, az invesztitúra megadásával. A beiktatást, vagyis installációt, Kuzmich Péter győri kanonok, soproni főesperes végezte. így került Márki Mátyás 1683. végén, 34 éves korában az előkelő kismartonvárosi plébániának élére. Előkelőnek mondjuk nemcsak azért, mert ősi plébániája, anyja a környékbeli összes plébániáknak, hanem mert plébánosai már Zsigmond és Mátyás királyok idejében méltóságbeli papok, kanonokok, prépostok voltak és Sibenhierter János uraság idejében, aki az akkor keletkezett szent György-rendnek nagymestere volt, olyan hatalmas, gótizlésü csarnoktemploma épült, mely ma is beillenék székesegyházi templomnak. Ez időben Kismartonnak, a németajkú városkának lakossága egytől-egyig katholikus, mert amikor szab. kir. városi rangba került, a királyi adománylevélbe belevették azt a kikötést is, hogy a városba katholikuson kivül más vallású egyént befogadni nem szabad. Ezt Márki alatt meg is tartották.